Hétköznapi kultúrcseppek

Sikerült kipróbálni a Magyarországon még újdonságnak számító 4DX mozit. A filmet viszont csak 2D változatban készítették, így annyira nem volt teljes az a bizonyos "4DX élmény". Lássuk miből is áll a gyakorlatban a 4DX mozi:

Mozgó/rázkódó ülések:
Egész jól sikerült ezeket az effekteket becsempészni a filmbe. A székek mozgása időnként követte a kamera mozgásait is, a terepjáró, vagy éppen a lovaskocsi zötykölődését is sikerült valamelyest visszaadni. Ez a része rendben volt.

Rövid légbefúvások:
Az ember, a feje mellé (a fül közelébe) kapja ezeket az effekteket, rövid szisszenés kíséretében, csak egy olyan jelenet volt, ahol spóroltak ezzel az effektussal. Egyébként hatásos volt.

Szélgenerátor:
Szintén egy jól kitalált effektus, sajnos nem használták több jelenetnél, ahol lehetett volna. A szél erősségével is elég finoman bántak, itt nem a szélvihart, hanem egy egy erősebb fuvallatot hiányolok.

Füst:
Aki hátrébb ült (mint mi is) szinte semmit nem érzékelt belőle, mert csak a mozivászon két oldalán volt elhelyezve a füstgép.

Buborékok:
Állítólag buborékokat fújnak a nézőtérre, de ebben a filmben nem is lett volna indokolt a használata (talán csak egyszer).

Fényeffektek:
Nem volt rossz, nem csak villámlás esetén használták, de összességében csak fehér fények felvillanása két oldalt felül. De az ebben rejlő lehetőségeket jobban is ki lehetne használni.

Vízeffekt:
Vizes jeleneteknél az arcunk felé fröcskölő enyhe permet, amivel a jelenetek során igen csak spóroltak. Persze nem kell eláztatni nézőket, de ez a minimalista megoldás (ennél a filmnél) nem tett hozzá túl sokat az élménhez.

Szaghatás:
Az egész filmnek határozottan popcorn szaga volt! Ha nem tudják jól megoldani, akkor nem kellene erőltetni. Kb.: 5-6 "szagos" jelenet volt a film alatt és mindösszesen egy illatot (dzsungel) voltak képesek jól eltalálni. A többi szag nekem egyformának tűnt (pl.: parfüm, étel), olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, mintha a szagokat egy alapvegyületből próbálták volna kikeverni. Voltak jelenetek, ahol nagyon is hatásos lett volna egy egyszerű füstszag, vagy alkoholszag.

A 4DX mozi nem rossz próbálkozás, de úgy érzem, hogy eléggé kihasználatlan volt ez a technológia (legalább is ennél a filmnél).

A filmről:
Jobb lett még az első résznél is, aminek bizonyos hibáit már javították. De a viadal során rövid műsorvezetői és nézői reakciókat még mindig mellőztek, pedig nagyon illett volna a filmbe. Mivel a könyvet már olvastam, a történet fordulatairól tudtam. De ahogy ezeket a kulcsmomentumokat a filmben megoldották az zseniális. A viadal szereplőinek karakterein látszódtak a múlt megrázkódtatásai. Snow elnök karaktere sokkal jobb lett az előző részhez képest, a műsorvezető ismét remekül hozta a szerepét.... és sorolhatnám még, de ezt látni kell.
Maga a történet is kiváló, de ez még nem elég arra, hogy ebből jó film is legyen. Erre a legjobb példa a Harry Potter sorozat, aminél a film sokszor nem adta vissza a könyv hangulatát, lényegét. Az éhezők viadalában a film viszont remekül egyrészt jól adja vissza azt a világot, ami a könyv írónője kitalált. Néha pedig bántóan keveset enged betekinteni ennek a világnak a hátterébe. (Talán majd a következő részekben.) Ennek a történetnek van mondanivalója, társadalmi, politikai kérdésköröket is feszeget. Talán ezért is lett volna jobb, ha a filmben részletesebben kifejtik ennek a világnak hátterét.
Összegezve: ez egy olyan film (könyv), amit nem érdemes kihagyni.

Az alábbi gondolatokat, mindenki szabadon illessze bármely Magyar válogatott focistához a Hollandia - Magyarország 8-1 -es meccs után. Persze a történet fiktív, de egy ilyen zakót mi mással lehet magyarázni, mint az alábbiakkal:

Focista #1
Hát... ezen a meccsen is túl vagyunk, és a hajam most sem esett szét, Pepe haverom egy zseni, hogy ezt a zselét ajánlotta, na meg egy kis lakkot. Azért mégis csak Amszterdamban voltunk, ennyi ember előtt azért ki kell nézni valahogy.  Sanyi bácsi meg egy vén nyomi, végre lemondott. Már azt hittük Bukarest után veszi a kalapját és megy a náthásba, ilyen szar taktikával mégis mit akart?! VB nyeretni velünk ?! Na nem mintha annyira erőltettem volna magam, de minek... hogy csak 4-et kapjunk és rottyon legyek a jövő hétre? Azért a belga másodosztályban kemények az edzések. Persze, ha szólók neki, hogy: "Sanyi bá' ez felállás így nem lesz jó", akkor megnézhetem magam, azt legközelebb mikor jutottam volna el ebbe a gyönyörű stadionba?! Max. nézőként...

Focista #2
Csessze meg... azt hittem lazábbra veszik a hollandok. Bukarestben akkora volt rajtunk a nyomás, most meg ezek is nekünk jöttek. Most csak azért mert az észtek ellen szerencsénk volt és 5-1 re nyertünk??? F***om az egész válogatott hercehurcába! Egyáltalán milyen állat tud ennyit futni, mint ezek hollandok? Majd nyilatkozok valami szomorút, csak ne tűnjön túl flegmának... ja és a hajam is jól álljon a kamera előtt. Majd a klubcsapatomban megmutatom, hogy megy ez jobban is és talán az év végére meg is tudom végre venni azt az új Fordot, unom már a BMW-met. Remélem ez edzőm nem vette olyan komolyan ezt a meccset, mert megint mehetek a kispadra, aztán még a végén kölcsönadnak jövőre az osztrák másodosztályba valami hegyi pásztorokhoz. Ha nagyon firtatnák ezt a meccset a klubnál majd kimagyarázom, hogy a többiek húztak le, ezekkel nem lehet focizni.

Focista #3
Válogatott lettem a 20-as éveim elején, itthon én vagyok a király a fociban. Anno nagy mákom is volt, hogy a fater rendesen fizetett az akadémiának és az akkori edzőnknek Lacibának is. Még jó hogy bekerültem akkor az U19-be... onnan pedig csak ki kellett várnom, hogy a többi csóró pöcs kikopjon mellőlem. Aztán U21, majd egyszer csak itt találom magam Amszterdamban... hiába így kell ezt csinálni. Arról pedig k***ára nem tehetek, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban ezekkel a hollandokkal. Basszus, hogy futnak már, szerintem ezek kilómétereken át tudnának sprintelni. Ilyen körülmények közt minek küzdjek? Sanyi bá'-ért? Vén hülye... majd a következő szövetségi kapitány talán rájön, hogy ha kicsit "együttműködőbb velünk", akkor talán mi is fogunk úgy játszani, hogy ne neki kelljen szégyenkezve elpucolni a székéből. Azt hittem erre már rájött a bajnokságban töltött évei alatt. Jó pár edzőnek beletört a bicskája, amikor túl sokat követelt tőlünk. Jövőre talán keresek egy ügynököt, aki eljuttat a Finn bajnokságba, ott legalább nyugi van és még pénz is. Max. nem lesz akkora verdám, mint a Balázsnak.

Focista #4
Egy picit fostam az elején, hogy nem fog összejönni, de sikerült. Hát va'zzeg 4,9-es szorzó volt a Bwin-en arra, hogy Hollandia 6 gól fölött rúg nekünk. Hát még jó hogy megérte! Most mi lett volna, ha csak 4-et kapunk... mi rúgunk nekik 5-öt vazze' ?! ... na ugye hogy nem... azt még a pénzemtől is elesek. Most miért vazze'... kijutok valaha is EB-re VB-re?! Fogok valaha a BL-ben focizni? ... akkor meg... minek erőltessem. A szurkolók miatt??? Ócska kis suttyók ha nem úgy megy a játék már rögtön hőbörögnek... bekaphatják ők is. De a hajam legalább tök tuti lett erre a meccsre is.

Focista #5
Ez nagyon kemény történet volt. Behívtak a keretbe... Amszterdamba mentünk öcsém... még jó, hogy nem tett be Sanyi bá' a kezdőbe, így nyugodtan tolhattam egy kövér dzsangát az egyik coffee shopban, habár a többiek sem voltak túl izgulósak. Vettem egy kis gombát is, majd benéztünk a lányokhoz végül... most komolyan... ha más Amszterdamba eljut, akkor mégis mit csinál ott... biciklizik ?!  Az első félidőben már 4-gyel mentek a hollandok, így a szünetben bedobtam a gombát, ha már úgy is kikapunk, legalább ne legyek tök depis a meccs végére, olyan szépen indult ez a nap a srácokkal. Bedobtam sutyiban a gombát, erre 2 perc múlva odajön hozzám Sanyi bá', hogy menjek melegíteni, mert becserél. Hát... köpni nyelni nem tudtam, néhányan a srácok közül már így is szívtak valami finomságot a meccs előtt... Korcsmár azt mondta alig bírta visszatartani a röhögést a himnusz alatt, mert azt elefántok trombitálták a hátunk mögött. Vajon miért nem mertek a srácok közül többen is a hollandok közelében lenni?! Egy egy akciónál úgy nekik csattantak volna... csoda, hogy tudták merre futnak. Na de én... beszaladtam a pályára... azt se tudtam hol a labda... aztán egyszer csak berepült egy bazi nagy narancssárga disznó a pályára és hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy narancsszínű levesben úszkálnék, nagyon kész voltam. És ott volt Robben, akinek olyan feje volt, mint egy vérszomjas borznak... csoda, hogy a közelébe sem mentem?! És még mesélhetnék... De a lényeg: állok a kapu közelében, bámulom a szivárványt az Amszterdami éjszakában a stadion felett és egyszer csak látom, hogy repül felém a labda... és ott a kapu. Na mondom, most akkora gólt fejelek, hogy szétesik téglákra a stadion. GÓÓÓL! De Ádám azonnal rám üvöltött, hogy: NE MÁR TE HÜLYEGYEREK EZ ÖNGÓL! Ekkor látom, hogy jön felém Robben azzal a rusnya borz fejével én pedig vakonddá lényegültem, hogy beássam magam a földbe, nehogy elkapjon... húúú kemény volt. Végül valami hajókürt szólt, de kiderült a bíró sípja és vége a meccsnek, az eredményjelzőn pedig folyton japán anime pornó ment, de a végén egy lehetetlen matematikai feladványt mutatott: végtelen mínusz egy (8-1)... hát nagyon kész voltam. A szívás csak az volt, hogy utána szomorúnak kellett mutatni magunkat, amíg el nem tűntünk a kamerák elől.

Hamarosan itt a nyár, így megosztom a tavalyi nyaralásunk élményét. Olaszország, Bibione: egy népszerű tengerparti üdülőhely az Adrián.

Az utazás:
Bibione-ba egyszerűen csak autóval, vagy busszal lehet eljutni. A Budapest-Velence éjszakai vonatot megszüntették. És a buszok is csak éjszaka közlekednek, aminek habár megvan a maga indoka, mégis roppant kényelmetlen egy buszon éjszakázni, a másnap pedig arra megy el, hogy rendesen kipihend az előző esti utazást. Így számunkra is maradt az autó, mint lehetséges alternatíva.
2012.06.02-án indultunk Keszthelyről, így az út csak kb.: 5-6 órát vett igénybe, két rövid pihenővel. Az M7-eshez való közelség miatt még akkor is jobban megérte Szlovénián átmenni, hogy abban az országban elég drága az autópályadíj. Egy hónapos autópálya matricát kell venni ami 30€. Az egyhetes matrica bár "csak" 15€, mégsem éri meg, mert pont aznap jár le mikor vége a nyaralásnak, ugyanis ha szombaton veszed meg, akkor a következő pénteken 23:59-kor lejár. (A Budapest felől érkezők ezért is kerülnek inkább Ausztria felé.)
Reggel indultunk, az M7-esen Balatonszentgyörgy és az M70 közt nagyon gyér a forgalom. Az M70-es vezet a szlovén határig, egy rettenetesen rossz gyorsforgalmi út, mivel több helyen 2x1 sávosra szűkül és sokan nem tartják be a 80-as sebességkorlátozást, így veszélyes is. Szlovéniába átérve egy normálisabb gyorsforgalmi úton (A5) lehet haladni, de mivel az A1-es csomópontig nincs leállósáv, így 110-es sebességkorlátozás van, de attól függetlenül a forgalom nem nagy, jól lehet rajta haladni. Az A1-es autópálya a két legnagyobb szlovén város között húzódik, így eléggé forgalmas. De meglepő módon mégis lehet rajta rendesen haladni, köszönhetően a hazainál egy fokkal normálisabb közlekedési kultúrának. Ami még bosszantó a szlovén autópályákban az a szakaszonkénti fizetőkapu. A személyautóknál már sok éve nincs értelme használni, csak a teherautókat állítja meg. De az autóddal mégis jó alaposan le kell lassítani és át kell menni egy szűk kapun, ezeket nyugodtan lebonthatták volna. De annyi előnye van, hogy megfogja a kamionforgalmat. És szakaszonként gyönyörködhetünk a kapuk nyújtotta "esztétikai élményben".
A szlovén benzinárak néhány eurocentnyit különböznek csak a magyartól. De Olaszországban már jóval drágább az üzemanyag, így érdemes még Szlovéniában tankolni. A szlovén-olasz határ menti benzinkúton ezért tobzódnak az autósok. Viszont Az A1-A3 autópálya csomópont után közvetlen van egy kút, még a határ előtt 10km-re, ott célszerű tankolni, ha nem akarunk arra várni, hogy hogyan piszmog a tankolás-fizetés procedúrával a a többi uniós állampolgár.
Olaszországban fizetőkapus autópályák működnek. Szerencsére a Latisana-ig tartó szakasz nem volt drága (kb.: 3-4€), a forgalom nagy, habár ez még csak az előszezon volt. Bele se merek gondolni abba, hogy mekkora dugók lehetnek júliusban.

A szállás:
Bibione egy "apartmanváros", a lakások többségét szigorúan 1 hetes intervallumokban lehet kivenni, szombattól szombatig. Az előszezonban viszonylag jó áron kínálják az apartmanokat. Az egyik legnagyobb és legszínvonalasabb közvetítő cég az Europa Tourist Group, szombatonként magyar kolléga is dolgozik az irodájukban, ami közvetlen a város bejáratánál lévő körforgalom mellett van. Előszezonban még találtunk ott parkolóhelyet, de elég durva lehet a helyzet a a főidényben.
Az Appartamenti Oasi-ban volt a szállásunk, Bibione, Pineda városrészén a tengerparthoz közel áll ez az épület. Elég csendes, nyugodt környezet rengeteg fenyővel. Családi nyaralás lett volna, így tágas apartmant kértünk, de betegség miatt csak 3-an jutottunk el Bibione-ba, így viszont még kényelmesebb volt a lakás, ami tökéletesen fel volt szerelve, a kilátás csodálatos volt. Viszont légkondi nincs és nappali helység ablaka 2 hatalmas elhúzható üvegtáblából áll. Kánikula idején ez eléggé húzós lehet, habár akkor úgy is a tengerparton szokás pihenni, éjjel pedig jól szellőzik. Gáztűzhely van, egy kisebb gázpalackkal, annyira sokat nem használtuk, hogy kifogyjon, így nem kellett avval sem bajlódni, hogy másikat kérjünk. A villanybojler viszont valami bivaly erős gép lehet, mert külön kapcsolóval működött és ha be volt kapcsolva, akkor minden más elektromos berendezést (a hűtőn kívül) tilos volt használni. Persze mi jó magyar turista módjára ki is próbáltuk és a bojler ellentmondást nem tűrően levágta az apartman elektromos rendszerét. De szerencsére a ház alatt van a főkapcsoló és csak azt kell visszaállítani. Az épülethez medence is tartozik. De mikor jó idő volt akkor inkább a tengerpartot használtuk. TV van, de néhány német csatornán kívül nem jött be rajta más. A XXI. században egy wifi-nek vagy egy routernek több hasznát lehet venni. Pl.: megnézni az aktuális időjárást, email-t írni...stb.

A város:
Kb.: 7 km hosszan terül el, amihez legalább ilyen hosszú homokos tengerpart tartozik. A part mellett kiépítettek egy sétányt, amin naphosszat lehet bóklászni. A parton nyugágyak és napernyők sorakoznak, amikért külön fizetni kell és sajnos nem olcsó. De bizonyos apartmanokhoz jár egy darab ernyő két ággyal a kijelölt szakaszon. "Wifi" csak a tengerparton és a belvárosban van. És azért is fizetni kell. Rengeteg kávézó, étterem, kisbolt, ajándékbolt...stb, minden városrészben egyenletesen elosztva. Mivel a város viszonylag nagy így népszerűek a biciklikölcsönzők. A szállásunk mellett egy természetvédelmi övezet húzódott, ahol áspisviperák is laknak, de nem kell félni, mert a kígyók nem tobzódnak a lakott területen. Sőt... én bementem körülnézni a "kígyós tanösvényre", de még nyomukat sem láttam. Keddenként van a piac napja, amikor is egy óriási nagy parkolóba odavarázsolják a Sárkány Center szabadtéri változatát. A hal, sajt, gyümölcspiac része érdekes volt, viszont a többi pulton a szokásos: ruha, cipő, táska, játék, ajándék kavalkád. Persze van néhány jó pult is, de bevallom férfiból vagyok és számomra fárasztó végigjárni minden egyes sorát egy ilyen helynek.
Ugyanott működik a Lunapark, ami a "város vidámparkja". Tele van jópofa dolgokkal, bár nem túl nagy területű, azért érdemes egyik este ellátogatni oda is.

Kávézók, éttermek, ételek, italok
Sokat nem voltunk éttermekben, mivel az árak kifejezetten a német turistákra vannak szabva. De amikor beültünk valahova enni, nem kellett csalódnunk. A tésztaételek egyértelműen jók és pizzát is inkább egy étteremben érdemes kipróbálni. Vannak kisebb "pizzabüfék" is, de ott nem olyan finom a pizza. Halat a legtöbb helyen csak előrendelésre készítenek, mivel ők is frissen rendelik be az árut. És nem váratnak egy pl.: tengeri sügért napokig a fagyasztóban, hogy majd csak valaki egyszer azt akar vacsorázni.
Talán "csúnya sztereotíp" hozzáállás, hogy az olaszok értenek a kávéhoz és a fagyihoz... de nagyon is igaz. El se lehet képzelni, hogy milyen náluk egy jó nagy adag Eis Café, amíg nem kóstoltad. A presszó kávéval sem viccelnek: egy kisebb kortynak megfelelő adag egy picike csészében, de nagyon is hatásos. Rengeteg kávézó van a városban, minőségre nincs nagy eltérés. Kissé fura volt, hogy a Magyarországon sokat látott márkákkal: Lavazza, Ionia, Segafredo, ott nem nagyon találkoztam.
Ha az ember nem sajnálja rá a pénzt, akkor a helyi boltokban érdemes venni tésztát, szószokat, sajtot. Amit könnyen össze lehet dobni az apartmanban. Szentségtörésnek hangzik, de egyféle bort sem kóstoltam, mivel inkább a sört szeretem. Az olaszok pedig sok mindenről híresek, de a sörfőzésről pont nem. Ennek megfelelően a boltokban elég gyér volt az olasz sörök felhozatala, habár a Birra Moretti egész kellemes sör. Az italok árai sem olcsók, de én nyaralni mentem nem piálni :)

Egyéb látnivalók:
A közelben van aqauapark, a helyi kikötőből sétahajókázás indul a helyi lagúnákba. (Ezek közül egyik sem vonzott igazán.) De van egy termálfürdő is, ha rosszra fordulna az idő. Közel van Velence és Trieszt. Padovába és Velencébe ellátogattunk. Ha autóval mész Velencébe, annak elég húzós költségei vannak: autópályadíj, benzin, parkolási díj. El lehet még menni Punta Sabbione kikötőjébe is, ahonnét vaporettók indulnak Velencébe, de időben az sem rövidebb. Mivel csak ketten mentünk így jobban megérte a vonattal menni. A Latisana-i állomás mellett van egy Lidl, ahol ingyen leteheted az autód, a vonatok Velence és Trieszt közt kb.: óránként járnak és a Velencében a vonat ott tesz le közvetlenül, a Canale Grande mellett. Miután megkaptad a jegyet, a peronon lévő "lyukasztókban" érvényesíteni kell majd, a vonaton az utaskísérő is leellenőrzi külön. A vonatok bár drágábbak, mint a MÁV, de kényelmesek és gyorsak és egyik jegypénztárban sem okoz problémát, ha angolul, vagy németül szólalsz meg.

Bibione-ba előszezonban, vagy utószezonban érdemes menni, ha el akarjuk kerülni a nagy tömeget és az ezzel járó stresszes helyzeteket. Ráadásul a szállások ára is kedvezőbb. Az ennivaló egy részét érdemes otthonról hozni, mert ott elég drága szinte minden a hazai árakhoz képest. És ha mégis beülsz valahova, akkor ne csak a pizzát próbáld ki! Már csak a gyönyörű tengerpart és a hozzá tartozó sétány miatt is érdemes elmenni Bibioneba.

Időnként meghallgatom Szaniszló Ferenc monológjait hála annak a magasságos "Jutúbnak". Közben enyhe szorongást kezdek érezni, majd végül depressziót. Ahogy Szaniszló Ferenc a "nemzet megmondóembere" komoly arccal darálja a kamerába, hogy minket magyarokat mindenki ki akar irtani... és féligazságokkal bizonygatja, hogy mindenki ellenünk akar összefogni... mert mi magyarok olyan eltaposni való és utálatra méltó népség vagyunk, hogy Izraeltől - Venezueláig mindenki a vesztünket akarja. És egy gonosz háttérhatalmi, világméretű, szabadkőműves "gépezet" azon munkálkodik, hogy nekünk rossz legyen... sőt nem is rossz, borzalmas!!!

... akarva akaratlanul is olyan érzés támad bennem, hogy Szaniszló Ferenc által felvázolt ellenségeinkre ökölrázva vicsorogjak. És árgus szemekkel figyelve azon görcsöljek, hogy vajon az én környezetemben ki az aki ellenség és hogyan gátoljam meg őt a magyarság kiirtásában. (Bevallom őszintén, 10-15 éve, lázadozó kamaszként még fogékony voltam az ilyen szavakra). De ma már szerencsére hamar felülkerekedik bennem egy másik érzés, ami azt mondja: "Én nem akarok ezen görcsölni, nem akarok "megmondóemberek" által ellenségnek kikiáltott bohócokat gyűlölni!!!" Én nem hiszek abban, hogy létezik egy magyarpusztító háttérhatalom, akik zsidókkal karöltve akarnak minket eltaposni, mert irigyek ránk, vagy csak úgy utálnak minket, mert olyanok. És remélem, én sem leszek ettől még országrontó "judeo-bolsevik", "liberál-komcsi", csak mert nem egyezik a világnézetem Szaniszló Ferencével. Mert én nem szeretnék ilyen depresszív gondolatokkal kelni és feküdni nap mint nap. És ha pl.: két hét múlva rám zuhan egy villanymozdony, akkor nem hiszem, hogy megérte volna erről győzködni (ellenségesen) egy magát liberálisnak valló bölcsészhallgatót, holott lehettünk volna jó cimborák is és talán nem zuhan rám a villanymozdony sem, mert éppen abban a pillanatban nem egy omladozó vasúti híd alatt veszteglek egy forgalmi dugóban, hanem egy jó sör mellett próbáljuk világnézeteinket közösen és értelmesen megvitatni. Igen... az élet ennyire bonyolult és érdekes bír lenni, már csak ezért sem érdemes így leegyszerűsíteni, hogy... Vagyunk mi, a szent és tiszta magyarok, na meg a gonosz világhatalmi cionista ellenség. És ugyanez igaz az éjjel nappal náci-fasisztázókra is, akik szintén beragadtak egy rémálomvilágba, ahol megvan a maguk kis ellensége, akit lehet gyűlölni, köpködni, de félelmeiket megérteni és segíteni rajtuk soha!

Szaniszló Ferenc idén Táncsics díjat kapott, amiről aztán egy korábbi monológjaihoz hasonlatos ellenségképekkel, némi duzzogással és mártírkodással teli pátoszos beszédében le is mondott. Ez a díj a kiváló teljesítményű újságíróknak jár, amit már lassan 10-15 éve az éppen aktuális politikai hatalom hűséges megmondóemberei kapnak. Vagyis azok az újságírók. akik most Szaniszló díjazása végett önként adják vissza a Táncsics díjukat, azok is kb.: ugyanennyire becsülik meg ezt a kitüntetést. És Szaniszló is bevallja beszédében, hogy azért mostanában több esélye volt megkapni ezt a díjat, még ha saját bevallása szerint meg is lepődött ezen.
Szaniszló beszédeiben komoly bírálatokat "pofázik" mások felé (féligazságokat felhasználva), azután pedig összevont szemöldökkel csodálkozik, hogy azok dacosan "visszapofáznak". És kvázi ezzel bizonyítja, hogy "a farkas egy gonosz állat, mert ha piszkálom akkor megharap. És különben is a farkas természeténél fogva megtámad más állatokat, sőt még embereket is tehát a farkas egy gonosz állat!!!".
De persze néhol érdekes és elgondolkodtató dolgokról is beszél, viszont olyan kontextusban, hogy azt az egyszerű közönség nemzetfenyegető tragédiának fogja fel. Ezzel el is érkeztük oda, hogy Szaniszló Ferenc valójában csak egy jó behatárolható rétegnek célozza beszédeit. És nem törekszik arra, hogy mondanivalóját sokkal szélesebb társadalmi rétegek is képesek legyenek befogadni. De neki ez a nem éppen jelentéktelen réteg is megteszi, akik bármi rosszért a háttérhatalmat hibáztathatják, akik pedig nem értenek velük egyet, azt pedig az ellenség bérencének tekintsék. És nem is törekszik arra, hogy párbeszéd alakuljon ki egymástól látszólag távol lévő emberek között. De nincs is ebben semmi különös, hisz, így fogékonyak lesznek bizonyos könyvek, újságok, szolgáltatások...stb. megvételére, amiket az Echo-Tvben reklámoznak. Valahol ők is célközönséggé válnak csak épp politikai téren.
Érdekes módon Szaniszló is hasonló elven működik, mint a bulvármédia, csak politikai síkon. Nála is fontos, hogy hétről hétre megdöbbentő dolgokat mondjon. Olyan dolgokat, amik képesek megzavarni a nyugalmat és erős érzelmeket (félelem, düh, keserűség) kiváltani. Ez pedig vonzza a hallgatóságot, akár követő, akár ellenző, de eléri, hogy róla beszéljenek és hogy most a Táncsics díj kapcsán is körülötte folyjon a cirkusz. Akik pedig most oly bőszen tiltakoznak azoknak azt üzenem: kicsit mélyedjenek el abban milyen folyamatok vezettek idáig és gondolkodjanak el azon van értelme +1 ellenséget generálni, aki alá minél jobban adják a Szanisz-lovat, annál elszántabban nyargal vele ?!?!? Kérek mindenkit, ne Szaniszlót szidják, hanem azt a mocskos közeget, ami képes volt neki közönséget teremteni. És kérem a másik oldalt is, hogy az észrevételeimért ne süssék rám azonnal a nemzetpusztító háttérhatalmi bérenc billogját. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, csak ne kötelezzenek rá, hogy egyetértsek vele.

Idén is lesz ám Eurovízi(l)ós dalfesztivál... és már ugye nagyon várjuk ám... ;) Ennek okán hazánkban egy egész műsorsorozatot szenteltek annak, hogy "megszavaztassák" a jobb sorsra érdemes tévénézőkkel, hogy Magyarországot melyik énekes képviselje "egyedi és utánozhatatlan" nótájával.

Nos megvan a SZERENCSÉS nyertes: http://www.magyarhirlap.hu/eurovizios-dalfesztival-byealex-kepviseli-magyarorszagot-videoval

A DAL 2013 nem szólt másról, minthogy kiállnak szép és fiatal emberek a színpadra, divatos ruhákban és szépen énekelnek. (Ráadásul a többségük mások által szerzett dalokat adott elő.) Ennek a kategóriának a győztese, ByeAlex persze most kap hideget-meleget, hogy:
"Há' mér' pont ez nyert???"
"Ez a bő'csész köcsög???, Há' menny'en inkább vissza diáktüntetni!"
"Bezzeg a Rúzsamagdi, meg a Wolfkati..., de ez meg ki ez a p**cs???"
ByeAlex kapcsán is szépen beindult a trollkultúra, amikor is divat lett zsigerből ócsárolni a győztest, mert ilyen és olyan meg csak! És persze ebből a derék bulvármédiának van is mit profitálnia, hisz többen fogják elkapkodni a "piros betűs" újságokat, ha valami szaftosnak, negatívnak tűnő címet biggyesztenek oda Alex szakállas arca mellé.

Belehallgattam a döntősők és egyéb "futottak még kategóriás" versenyzők produkcióiba és felmerült bennem az égető kérdés: de akkor mégis ki lett volna "méltó" arra, hogy megnyerje ezt a sekélyes, langyos állott vízhez hasonlítható ének-dalvetélkedőt?! A DAL 2013 meglátásom szerint olyan volt, mintha valaki bement volna egy hentesboltba, ahol nem lehet más kapni, csak: sertéshúst, disznóhúst és malacot. (És ha én zsidó lennék vagy muszlim, ki is akadnék rendesen a választékon). Nos a DAL 2013 is csak annyiról szólt, hogy kijött a színpadra egy egy fiatal énekes, aki vagy a szerelemről, vagy a szerelemről, vagy pedig a szerelemről énekelt. Ezen kívűl énekeltek még az "élet nagy és homályos dolgairól", na meg az élet nagy dolgairól, szerelemről és még az élet dolgairól is. Lássunk hát 10 különböző előadót 10 "különböző dalszöveggel:
(Azért 10, hogy nehogy az a vád érjen, hogy csak néhány hasonlót válogattam össze)

Palcsó Tamás - Ezt látnod kell
1. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/83382/palcso-tamas/ezt-latnod-kell-zeneszoveg.html

Rácz Gergő - Állj mellém
2. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/83155/racz-gergo/csak-allj-mellem-zeneszoveg.html

Vastag Tamás - Holnaptól
3.http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82970/vastag-tamas/holnaptol-zeneszoveg.html

ByeAlex - Kedvesem (a győztes)
4. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82145/byealex/kedvesem-zeneszoveg.html

Radics Gigi - Úgy fáj
5. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82178/radics-gigi/ugy-faj-zeneszoveg.html

Polyák Lilla - Valami más
6. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/83466/polyak-lilla/valami-mas-zeneszoveg.html

Rami - Puzzle
7. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/83643/rami/puzzle-zeneszoveg.html

Background - Neonzöld (ezt a dalszöveget ritka módon saját maguk hozták össze)
8. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82935/background/neonzold-zeneszoveg.html

Brasch Bence - Túl egyszerű (a zeneszerző Éder Krisztián, akit csak SP néven ismer a trollkultúra)
9. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82122/brasch-bence/tul-egyszeru-zeneszoveg.html

Baricz Gergő - Húz
10. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82870/baricz-gergo/huz-zeneszoveg.html

Nézegetve ezeket a szövegeket, akár lehetne egy darab előadó albumának a dalgyűjteménye is. Jellegében semmi különbség nincs, csak megpróbálnak néhol művésziesen, vagy csak a maguk egyszerű módján hasonló érzéseket közvetíteni... vagyis inkább erőltetni. Zenei stílusban a legtöbb annyiból áll, hogy kint áll az énekes(ek) és mézes-mázas hangon előadja a semmitmondó dalocskáját. Ahol volt valami erősebb zenei beütés, az is csak a sekélyes popkultúra talaján toporgott egy helyben. Manapság már egyáltalán nem nagy szám, hogy van valaki, aki szépen énekel (sok ilyen ember létezik), kiáll a színpadra divatos öltözékben és előad egy mások által megírt dalt. Ahogy azt Dr. House mondaná erre: UNCSI !!!
Ezek a számok általában arra lesznek jók, hogy háttérzeneként szóljanak a plázákban, kávézókban. Persze biztosan vannak akiknek tetszik ez a stílus és az ő igényik 110%-ig ki vannak elégítve. Én sem mondom, hogy egytől egyik rosszak lennének, hiszen a maguk műfajában egész szépen teljesítenek. De hol marad a változatosság?!  Elgondolkodtató az egészben, hogy egy Eurovíziós dalfesztiválra válogató műsorban csak is szinte megszólalásig ugyanolyan stílusú előadók lépjenek fel ?!?!? Ezt a mega-csillag-faktor születikben már megszokhattuk, de tényleg csak ennyi lenne a kirakatba hajigált zenei kultúra 2013-ban Magyarországon?!

Épp a TV2 volt bekapcsolva a napokban, amikor megpillantottuk valaminek az introját: Ami nem állt másból, mint: valami semmitmondó zene, amiben a dalszöveget szerintem egy 14 éves Jóban Rosszban rajongó írta. A képi világa pedig abból állt, hogy különféle arcok jelentek meg különböző bőrfelületeken, mint valami tetoválás. Az arcokhoz furcsa latin, angolszász és magyar neveket párosítottak. (Pl.: Lorenzo, Frenki, Brigi).
De nem kellett sokat bámészkodni, máris tolták az arcunkba a címet: "Bűnök és szerelmek". Azonnal kapcsoltunk is át valami kevésbé ijesztő műsorra. És nem is foglalkoztam volna vele, ha másnap a neten nem akadtam volna rá pár érdekes cikkre:

Hogyvolt blog
Comment blog

Aztán beletekintettem a sorozatba:
És elolvastam a producerrel készült interjút is:
http://www.origo.hu/teve/20130107-mu-roland-is-visszaterhet-interju-a-joban-rosszban-producerevel.html

Pár idézet az interjúból:
"...Tudomásul kell venni, hogy a hétköznapi ember káromkodik, bazmegol, de én ezt nem tehetem bele, ennek ellenére igyekszünk közelebb vinni az élethez..."
"...a célközönségünk nőkből áll..."
"...Erre én bevittem az előző napi Tényeket és az aznapi bulvársajtót, hogy nézzék meg, mik történnek, mit fogyaszt a néző, az olvasó. Ebből kell építkezni. A szép, emelkedett történeteket is meg lehet csinálni, csak az, hogy valaki elment dolgozni, hazafelé vett a boltban kaját, otthon megette, és aludt egy jó nagyot, senkit sem fog érdekelni...."

A producer úr szerint az átlagember egy bulvárfogyasztó, bazmegoló biorobot, akinek az érdeklődési köre főként a halálesetek, balesetek, bűncselekmények, maffia és Benkő Dániel pénisze körül forog. Na meg persze Hajdú Péter és Damu Roland meg a többiek körül. Mert nagyjából ezek mennek a Tényekben és a bulvármédiában. Mellesleg egy "szép emelkedett történetet is meg lehet csinálni" jól, de ahhoz már művészi érzék, empátia, elegendő élettapasztalat is kellene. Vagyis szélesebb látókör, hozzáértés, hogy ne csak a Valóságshow-k célközönségeit fogják meg, egy újabb igénytelen produkcióval.

A sorozatról:
Egy maffiacsaládról szól akik... hát... őőő... maffiáskodnak. Kb.: ennyi ragadt meg bennem.  Van benne egy eltitkolt gyermek és egy intézetből kiengedett tinilány is. És már a sorozat elején felsejlik az unalomig rágott "Rómeó és Júlia" motívum. főként, hogy a tufa rendező ténylegesen a Rómeó nevet adta a férfi karakternek. (Amikor alapötleteket gyűjtött, azt a kőbányai Makk Hetes presszóból szedhette). A film alatt néha narrátor kezdi el kommentálni az eseményeket. Talán azért, hogy célközönség halmazába eső retardáltabbak is felfogják, hogy mi történik. Ez a narráció gyakorlatilag  dokumentarista szappanopera stílust kölcsönöz ennek az audiovizuális mosléknak.Egy pontos idézet a narrációból: "Az ifjú szerelmesek rejtőzködésének oka Blanka apja, Tibor, aki tiltja, hogy lány fiúkkal ismerkedjen."
...
...
...
Indoklás nincs! Ezt értelmezné valaki??? Egy kamasz lány, akit az apja apácának, vagy leszbinek akar nevelni??? De hát a lányos apák már csak ilyenek, indokolatlanul tiltják a lányaiknak, hogy társas kapcsolatokat alakítsanak ki ellenkező neműekkel.... agyhalál!
A comment blognak teljesen igaza van abban, hogy a forgatókönyvet akár a kurucinfo szerkesztői is írhatták volna. Hiszen a kurucék és a Jobbik pártja is szinte minden héten az ilyen alakok miatt hőbörög és cigányozik, mint amiket ez a sorozat is prezentál.

Műfaja:
Tisztán hazai készítésű szappanopera. De ha minden epizód alatt Vona Gábor audiokommentje szólna, akkor még elmenne Jobbikos propagandasorozatnak is. Amikor azzal kampányolnak, hogy támogassuk a hazai termékeket, akkor EZ A SOROZAT MÉG CSAK VÉLETLENÜL SE JUSSON ESZÜNKBE!!! A magyar filmsorozatgyártás egyébként is eléggé mélyponton vergődik és amíg ilyen szűk látókörű média-vitézek  készítenek műsorokat, addig korántsem ez a sorozat fogja a mélypontot jelenteni.

A célközönség:
A producer szerint főként nők, de szerintem bárki, aki 20:00 óra környékén a TV-t bámulja és még nem volt neki elég az aznapi sokkterápiából amit Tények nyújthatott.

Karácsonykor vonattal utaztunk Keszthelyről Budapestre, ennek az élményét osztom most meg.

Régebben gyakrabban tapasztalhattam meg a MÁV "csodálatos" szolgáltatásait. Szerintem felejthetetlen élmény, amikor anno osztálykirándulások, táborok alkalmával, mindenki összegyűlt a pályaudvaron és felszállt az egyik átlagos magyar gyorsvonatra. A MÁV már az 1990'-es és 2000-es évek elején sem volt egy "fergeteges" szolgáltató. Időközben szerintem a buszközlekedés izmosabb lett néhány téren. (Legalább is ami Keszthelyt, Zalaegerszeget illeti.)
Mivel nem utazom túl gyakran vonattal így gyakorlatilag szúrópróbaszerűen teszteltem a MÁV szolgáltatását Keszthely - Budapest között. A vonat 7:22-kor indult. Lássuk mik voltak a benyomások bizonyos területeken:

Kalauz:
Kissé morcos tekintetű, de segítőkész utaskísérő volt. Mivel néhány utasnak felsegítette a csomagját az állomásokon. Teljesen átlagos módon végezte a dolgát, igazából ő az egyetlen tényező a vonaton, akivel szemben nincsenek nagy elvárások. Kivéve annyi, hogy ha az utas valahol hibázik, akkor ne legyen bunkó.

Menetidő/gyorsaság/pontosság:
Hivatalosan 3:12 alatt teszi meg a 190km-es távot. Az utóbbi időben ez javult valamelyet ezen a vonalon és állítólag további fejlesztéseket helyeznek kilátásba. Tehát ezen a téren nem reménytelen a helyzet. Az indulást követően 11 perc múlva Balatonszentgyörgyön voltunk, ahol legalább ennyit, de talán többet is álltunk, mert késett Nagykanizsai gyors (kb.:10 percet) amire a mi szerelvényünket csatlakoztatták. Ezen kívül nem volt sehol máshol indokolatlanul hosszú ácsorgás és végeredményben mikor beérkeztünk Déli Pályaudvarra nem is néztem az órámat, hogy vajon hány percet késhettünk.
A tempóval viszont voltak bajok sok helyen kb.: 60-70 km/h -val döcögtünk, ami lakott területen talán sok, de a síneken elég kevés. Ez a tempó főleg a Balaton déli partjára volt jellemző, ahol több helyen is megálltunk, mert ugye Balaton, turizmus...stb. Ott meg kell állni minden jelentősebb településen. Aztán Szabadbattyán és Székesfehérvár között már egész jó sebességgel haladtunk. Fehérvár és Budapest között pedig nemrég adták át a felújított vonalat, így az pedig teljesen más kategória volt. Ott már csendesen suhant a vonat.

Tisztaság:
Leginkább azt hozzák fel érvként a busszal szemben a vonat mellett, hogy azon legalább fel lehet állni és van wc. Van wc... a vonatokon mégis ez az legkritikusabb pont.  A wc-ben nem volt víz, pedig egy kézmosás sosem árt főleg, ha nyilvános wc-ket használunk. Pedig ez kocsitípus annyiban másabb, hogy a wc-je már nem közvetlenül a sínekre ürít, hanem egy tartályba, de attól még vízöblítéses. Emiatt az út vége felé már eléggé mocskos volt az a bizonyos csésze. Maga helység is azt a benyomást keltette, mintha azt takarítanák a legkevésbé. Ezen kívül az ablakok voltak még enyhén mocskosak. Az ülések, a padló, az utastér úgy általában teljesen rendben voltak tisztaság terén.

Kényelem:
Fel lehet állni a vonaton... Tudni kell, hogy ezen a vasútvonalon már jó ideje kiselejtezett, de felújított német vasúti kocsik járnak, amiket anno 1978-82 között gyártottak az NDK-ban. Kialakításuk egyterű, nincsenek fülkékre osztva, így nem igazán szokás ácsorogni rajtuk, ellentétben a fülkés kocsik folyosóján, ahova az ember ki szokott néha menni és csak áll az ablak előtt és bámul kifelé. Az akadálymentesítés ebben az időben még sci-fi kategória volt. Így a fel és leszálláskor egy kétfokos minilétrát kell megmászni, ami csomagokkal külön élmény. A régebbi "rácuppanós-műbőrüléssel" ellentétben ezekben a kocsikban szövetkárpittal borított ülések vannak fejtámlával, de néhol elég kevés hely van kihagyva az ülések között, így a nagyobb lábúak már nem ülhetnek akárhova. Ráadásul ezek az ülések nagyon kényelmetlenek. 3 órát ülni bennük nem túl felemelő érzés. És ami azt illeti az én ülésem egy ponton kezdett határozottan leválni a helyéről. Fűtés volt rendesen, arra nem lehet panasz, de a kánikula idejére nincs légkondi a kocsikban és nem is mindegyik ablak nyitható. Szerencsére nagy melegben még nem utaztam ezzel a vonattal. Itt mutatkozik meg a MÁV egyik nagy hiányossága, hogy azon kívül, hogy elvisz A-ból B-be semmi extrát nem nyújt ezen a vonalon, ami vonzóbbá tenné a vonatos utazást.

Egyéb:
A vonathoz hozzátartoznak bizonyos zajok. Pl.: kerekek kattogása. De lámpák fémlemezeinek folyamatos zörgése már nem igazán. Mikor lassan gurultunk egy egy állomáson, akkor a kerekek felől lehetett még hallani egyéb fura zajokat, ami engem leginkább egy robotpulykára emlékeztetett. De Székesfehérvár és Budapest között csendesen száguldott a vonat, mivel ezt a szakaszt már felújították.
A Déli pályaudvar bizony még ma is olyan amilyen... sehol egy mozgólépcső, lift. Egy büfé nyitva volt, ahol gyanúsan olcsó forralt bort lehetett kapni. Azt találgattuk, hogy vajon miből lehet, de megkóstolni nem mertük Az aluljáróban most nem éreztem a Déli pályaudvarra jellemző szagot, de azért egy hajléktalan kolóniát így is lehetett látni.

Összességében nem olyan vészes a helyzet ezen a vasútvonalon, a menetidő javulása, az utazás kényelmének javítása és esetleg egy két üdítőital automata szerintem vonzóbbá tenné a vonatot. Habár a jegy ára már olcsóbb a buszhoz képest.

Egy korábbi postomban egy 2012-es átlagos őszi hét mozifilmjeit elemeztem látatlanban. Végül arra jutottam, hogy ezekért a filmekért nem is érdemes időt és pénzt áldozni.

Viszont utólag megnéztem Ted-et... és bár eleinte idegenkedtem ettől a plüssmackós vígjátéktól végül kellemeset csalódtam a filmben. Ami arról szól, hogy van egy kis srác, aki azt kívánja, hogy bárcsak életre kelne a karácsonyra kapott plüssmackója. És... tádááám... reggelre életre kelt. A srác időközben felnőtt és "Mark Wahlberg lett belőle" :) ... vagyis egy átlagos pasi egy átlagos munkával, átlagos élettel. Ted (az életre kelt plüssmackó!) viszont ott maradt a nyakán, folyton füvezik és osztja az észt. Nagyjából ennyi... de ennyit látatlanban is lehetett tudni a filmről.
Talán pont azért tetszett, mert azt vártam, hogy tele lesz kínosan erőltetett poénokkal, alpári ocsmányságokkal, mint ahogy sok ilyen jellegű vígjáték manapság. Ezzel szemben a film nem erőlteti a nézőre a humorát és néha még saját magán is gúnyolódik egy picit. A poénokat nagyrészt úgy tálalják, hogy vagy tetszik vagy nem. De ha nem jön be egy adott jelenet, akkor majd a következő... és így tovább. Nincsenek unalomig gyötört helyzetkomikumokra kiélezett szituációk. Bizonyos élethelyzetek pedig egész valóságosnak tűnnek. Ted-en még annyit vettem észre, hogy akkor a legnormálisabb, amikor be van szívva.

A történet viszont kissé sablonos, a főszereplő: Mark Wahlberg és Mila Kunis is hozzák a tőlük megszokott formájukat. Ősszegezve: A Ted nem egy nagy durranás, de érdemes megnézni, mert tényleg szórakoztató.

Lezárult a filmtörténelem egyik legelvetemültebb sorozata: a Twilight. Mint sok más film ez is egy sikeres könyvön alapult, amit Stephenie Meyer volt képes papírra vetni. És bizony a könyv valamiért sikeres volt, pedig nem szól másról, mint az írónő romantikusnak mondott de már már beteges ábrándjairól. Persze sokan állítják, hogy a könyvsorozat sokkal jobb a filmnél... de azért ez a vámpír-ember-vérfarkas romantika sem egy akkora durranás, mint amilyen felhajtás övezte a történetet.
A film pedig ennek a könyvnek a lebutított kivonata, ami pont az előbb említett felhajtás következtében, már a megjelenése előtt sem számíthatott sok jóra. Persze készítőkön is látszott, hogy inkább a célközönséget (kb.: 14-40 év közötti nők) akarták maximálisan kiszolgálni. A filmet "divat szidni", pedig még csak nem is sz*r, hanem csak inkább unalmas, lapos, felszínes és semmi értelmes mondanivaló nincs azon kívül, hogy "SZERELEM, SZERELEM ÜBER ALLES!" Mind a 4 filmet láttam (egyszer) a megjelenésük környékén és amennyi megmaradt ebből:

Az első rész:
Bella Swan a főszereplő egy átlagos kisvárosi lány, se nem csúnya, se nem szép. "Ahogy az lenni szokott", megjelenik a semmiből Edward Cullen, aki vámpír. Egymás mellé ülnek biosz órán. (logikai hiba: Ez a vámpír természetesen fiatal és jóképű és kő gazdag, mert a vámpírsággal ez ugye eggyüt jár. Kb.: a XIX. századból származik és mivel nem öregszik ezért már hosszú évtizedek óta állandóan középiskolába jár ?!?!?)
Bella és Edward egymásba szeretnek... hogy miért is ??? ... CSAK MERT, PUNK-TUM!!! És a történet első része gyakorlatilag ebben ki is merül és mivel a film 122 perces, ezért kellően unalmas is. Bejön a történetbe a "farkasok" csapata is, aki egy rakás kidolgozott felsőtestű fiatal pasi, akik amikor csak tehetik félmeztelenül bandáznak a tengerparton. És ha felbosszantják magukat, akkor böhöm nagy farkassá változnak. (Ezen a felszínes csajos ábrándozáson az sem segítene, ha a pasis változatát jelenítenék meg: amik bikinis leszbik lennének.) Feltűnik Jacob, aki bizony egy farkas és "ki hinné" neki Bella, ez a teljesen jellegtelen lány tetszik. A farkasok és a vámpírok persze halálos ellenségek ám... szóval a konfliktus kipipálva. Ebben a részben derül ki, hogy ha a vámpírt napfény éri, akkor csillogni kezd a bőre.. de erre még később kitérek. A film végén jönnek a gonosz embervér szívó vámpírok (erre is kitérek), kiüt a tűz valami épületben, a főszereplő megmenekül. (Igen... ennyire emlékszek belőle.)
   
A második rész:
Gyakorlatilag az első rész tovább nyújtása, amiben Bella azon őrlődik, hogy a vámpírt válassza e, vagy a "vérfarkas srácot". És rájön, hogy mivel a vámpírok nem öregednek, így előbb utóbb szerelmével csúnya vége lesz a kapcsolatuknak. Mert melyik vámpírnak kell egy öregecske 70-80-90 évesen elpatkoló vénlány ?!?!? Tehát felmerül az ötlet, hogy az örök boldogsághoz Bellának vámpírrá kéne változni, erre pedig Edward a legalkalmasabb, hogy átváltoztassa. De Edward is csak őrlődik, hogy ez a vámpír élet nem is olyan jó (örök élet, böhöm nagy ház, pénz, CSILLOGÁS...stb.) és esze ágában sincs ilyet tenni a halandó szerelmével. Így Bella egy kicsit Jacob felé is húz a történetben. A film végén megint csak jönnek a gonosz vámpírok, akikkel már a farkasok is megküzdenek. Miközben Bella egy félmeztelen pasival (Jacob) csókolózik a zimankóban. De legvégül Edward karjaiban köt ki.

Az 1.-2. összegzése:
Az irodalomban a mitikus lényeknek nincsenek szabványosított tulajdonságaik, ez a mostani vámpíros történeteknél jól látszik. Viszont azért illik betartani az adott lényre vonatkozó alapvető tulajdonságokat, mert különben lényegét veszti a karakter és csak egy korcs lesz belőle, ahogy a Twilight vámpírjaiból is.
A legnagyobb kritikát pont az kapta, hogy a vámpír napfény hatására csillogni kezd. Eredeti és drasztikus esetben azonnal elporlad. Járható út lett volna a történetben, ha a Twilight-vámpír csak simán rosszul lesz a napon és pl.: enyhén füstölni kezd a bőre...stb.
A Twilight-vámpír: végetelenül romantikus, ért a művészetekhez, csillog a napon, gyengéd szerető és nem iszik embervért. Amelyik mégis embervéren él, az csak is gonosz, megvetendő ellenség lehet. A Twilight-vámpír szép, gazdag, gyors, erős és mindegyik rendelkezik valamilyen extra képességgel is. Ez csak úgy bónuszként jár a vámpírság mellé. Ha összeoltjuk a szerelmet az indokolatlan irracionalitással, akkor ez lesz belőle.
Ennek tükrében elég nevetségesen hat, amikor Edward pont a fentiekről akarja lebeszélni szerelmét.

A harmadik rész:
Ez akár lehetne a negyedik rész felvezetése is, melyben Edward és Bella összeházasodnak és elrepülnek a magángépükkel a privát szigetükre és először fekszenek le egymással. Aminek a magyarázata, megint csak az, hogy Edward vámpír és ő inkább romantikus marad. És különben is neki van türelme, hisz előtte az egész örökkévalóság, öregedés, kapuzárási pánik, prosztata gondok és gerincbántalmak nélkül. Ezzel a forró éjszakával sikerült is összehozni egy "félvér" gyermeket. Logikai hiba: Az még hagyján, hogy egy vámpír képes gyermeket is csinálni egy halandóval, de ennek a lehetséges következményeire ennyire nem gondoltak??? Eddig két rohadt köteten/filmen keresztül nem kufircoltak (még óvszerrel sem), most pedig "lesz, ami lesz" alapon egymásnak esnek anélkül, hogy védekeznének vagy legalább érdeklődjenek a vámpírcsalád bölcsebb tagjainál, hogy milyen kockázattal jár ez ???
Nos... Bella végül terhes lesz, de ez "temészetsen" nem egy szokványos gyerek, hanem ilyen félig vámpír, félig ember csecsemő, aki rohamos ütemben fejlődik és belülről szívja ki az anyjából az életet. Bella végül a halálán van, a gyermek megszületik, de Bellát már csak úgy lehet megmenteni, hogy vámpírrá változtatják. Az újszülött pedig "bevésődik" Jacob-nak a farkaskomának. (erről a 4. részben bővebben)

A negyedik rész:
Létezik egy régi vámpír szervezet, a Volturi, akik valahol Olaszországban tengetik életüket a négy fal között és ha valami nem stimmel a vámpírvilágban, akkor ők jönnek és jó alaposan igazságot tesznek. Ami főként abból áll, hogy a rakoncátlankodó vámpírokat, akik veszélyt jelentenek a titkos kis vámpírtársadalmukra, jó alaposan kivégzik. Jelen esetben az újszülött félvámpír gyermek miatt tört ki a para, hogy nem tudni mit fog tenni a környezetével és ez akár veszélyes is lehet... szóval biztos, ami biztos le kéne mészárolni és ha már itt vagyunk akkor a családját is.
A gyermek pedig hihetetlen ütemben fejlődik pár hét alatt kb.: 6 éves lesz. De csak addig öregszik, ameddig neki jólesik, vagyis kb.: 20-25 éves korban évszázadokra megáll a fejlődésben és úgy marad. (Ez ám az ideális gyerek, hamar túlvan a nehézkes csecsemőkoron, majd mikor élete csúcsára kerül, akkor pedig úgy marad, hiszen csinos, örökifjú, félvámpírnak kell lenni. Sőt a bónusz csúcsképességet ő is megkapja. Vagyis a szülők az egész gyereknevelés problémáját kb.: 1 éven belül letudják...)
Bella friss vámpírként jobb formában lesz, mint az eddigi 3 rész alatt, Edward arcára pedig végleg kiül a "beteg-malac" tekintet. A baj csak az, hogy ő elvileg főszereplő, de az összes többi vámpír sokkal karakteresebb nála. Na, de tovább a történetre... A Volturi és Belláék is egy sereget gyűjtenek maguk mellé, majd "kimennek a hóra" (szó szerint), hogy lerendezzék a vitát. Ekkor egy egész jó kis csatajelenetet láthatunk, olyat, ami az egész 3 epizód során nem volt még, súlyos veszteségekkel mindkét oldalon. (A könyvben még csak csatajelenet sem volt!!!) Kiderül, hogy ez csak egy látomás volt a lehetséges jövőről. Vagyis mi lenne, ha lenne harc, amiben a Volturi alulmaradna. Így a Volturi visszavonul. És folytatódhat az egész 4. részt átható, rózsaszín sziruptól csöpögős, kerek erdei vámpír-romantika. Aminek csúcsán Bella, Edward, a 20-25 éves gyermekük és párja Jacob vidáman csillogva táncolnak a tengerparti naplementében.
A bevésődés: Jacobnak bevésődött Belláék újszülött leánygyermeke (Renesmee), ami azt jelenti, hogy ő lesz élete párja élete végéig. Ez ilyen "farkas-dolog"... (amúgy minden egyébre náluk ez a magyarázat... "farkas-dolog"...) Jacob addig nem öregszik, míg Renesmee fel nem nő Jacob életkoráig, majd onnantól kezdve együtt öregednének, ha tudnának, mert ekkor pedig Renesmee a félvámpír képessége miatt nem öregszik tovább és Jacob pedig vele együtt szintén nem öregszik egy percet sem!

A mondanivaló: Az öregedés és a halál az nagyon rossz!!! Mert csak azoknak jár ki az örök szerelem-boldogság-ingyen sör, akik nem öregszenek és örökké is élnek! A vámpír szerelem pedig a legjobb, mert napokig lehet szeretkezni elfáradás és alvás nélkül. Ezért vámpírnak lenni kiváltság, móka és boldogság! Szóval ha gondjaitok vannak az életben, akkor legyetek csak szépen vámpírok, házasodjatok más vámpírokkal és minden megoldódik. :P

Végül sikerült megnéznem az Apa ég (That's my boy) c. filmet. Adam Sandler filmjei az utóbbi időben borzasztóan színvonaltalanok lettek. Az 50 első randi egy szerethető film volt, akkor figyeltem fel Adam Sandlerre is, de azután az a bizonyos színvonal egyre lejjebb került. A Nagyfiúk c. filmje még tűrhető volt, egyszer meg lehetett nézni, nem vártam tőle sokat nem is kaptam többet. A Jack és Jill volt a nézhetetlen mélypont, ahol Adam Sandler játszotta a saját lánytestvérét is és saját magát is. A sorba szépen illik az Apa ég c. filmje, nem is csoda, hogy a szomorú előzmények fényében ebből is bukta lett.

Alaptörténet: Donny (Adam Sandler) egy vagány kölyök az iskolában, akire valamilyen érthetetlen oknál fogva rágerjed a csinos tanárnője. Itt megemlíteném azt a jelenetet, mielőtt szexuális viszonyba bonyolódnának... egy rendkívül sekélyes, ötlettelen szócséplést láthatunk, ami végül is jól megalapozta az egész filmet. A "bűnös" tanár -diák viszony kiderül és a csinos tanárnéni a börtönbe Donny pedig a bulvármédia fellegeibe jut. A bökkenő, hogy született egy fiuk, akit Donny, a kamaszkorú apa egyedül nevelt egy ideig (erre csak későbbi utalások vannak), majd elváltak útjaik.
Donnyból egy feledésbe merülő, alkoholista média-celeb lett, a fiából pedig sikeres, gazdag pénzügyi tanácsadó, aki álmai nőjét készül éppen elvenni. Apjával pedig végleg szakított, még a nevét is megváltoztatta. De Donny-nak csúnya adósságai gyűltek össze, így felkerekedik, hogy megtalálja rég nem látott fiát az esküvője napja előtt, hátha kisegíti őt a bajból.

Amit ebből kapunk:
Egy trágársággal fűszerezett és testnedvekkel megöntözött sablonparádé. Van itt húgy, hányás, sperma... furcsa mód a szellentés kimaradt (de, aki hiányolja annak van gatyába rottyantás). Olyan humora van, ami annyira erőltetett, hogy az ember már csak kínjában mosolyog az egyes jeleneteken. (A spoilerben párat kiemelek). A filmben az látható, hogy az alpári suttyóság végül is megértő füleket és széttárt lábakat eredményez. A mellékszereplők, szinte kivétel nélkül önmagukból kiforduló karakterek, akik pont azért vállnak a film alatt idegesítővé, mert jellemük zavaros és bizonyos párbeszédekben beböffentenek pár teljesen felesleges mondatot. A film úgy fordítja ki magukból ezeket a szereplőket, hogy előtte kényszeresen erőlteti rájuk a beteges jellemük ellenkezőjét. Van a film elején pedofília, a közepén gerontofília, a végét pedig egy kis vérfertőző kapcsolat zárja, csak hogy legyen hova csapatni az ingerküszöböt, ha már a film színvonalával ezt nem lehetett megtenni. Fájdalom, hogy a filmben mégis vannak jó alapötletek és olyan jelenetek, amikből sokkal többet ki lehetett volna hozni... sőt egy ilyen alapötletből ezerszer jobb alkotást lehetett volna kicsiholni, de hát Adam Sandler sajnos csak ennyire képes. Nem csak a bugyuta, de az alpári humort is úgy erőlteti a film, hogy: "nézd csak mindjárt történik valami gusztustalan és az vicces lesz és te bamba néző pedig nevetni fogsz!"
Az altesti humor és a mérhetetlen suttyóság bizony "jól csúszik" az olyan filmekben, mint a Shop Stop és a Torrente. Ez is azt bizonyítja, hogy a még trágárságot is lehet "okosan" adagolni csak éppen megfelelő producer, rendező, színészek...stb, kell hozzá. De hát Adam Sandler mérhetetlenül távol áll ettől.

INNENTŐL SPOILERVESZÉLY!!!
(vagy talán nem is annyira spolier)

Bizony, mert a filmben szinte minden fordulat jó előre kiszámítható. A legelején, mikor Donny fiát és leendő feleségét látjuk (Todd és Jamie), már akkor lerítt róluk, hogy ez a nő is csak a pénzért van a pasival. És láss csodát a végén tényleg ez derült ki. Előkerül itt Todd főnöke (Steve Spirou), aki egy komoly cég igazgatója és láss csodát ő is egy tuskó. ("Mert ugyebár a nagy cégvezetők általában tuskók és véletlenül sem komoly és tekintélyes szakemberek.") Ez az egyetlen jelenet, ahol a mellékszereplőket is bemutatják, úgyhogy aki nem figyel, (mint én), az pár emberen kívül nem fogja tudni, hogy ki kicsoda, kinek a nagymamája...stb. Megjelenik Jamie öccse (Chad) is, aki rögtön az elején tudatja Todd-dal, hogy ha megbántja a nővérét, akkor szitává lövi a fejét. (Nahát micsoda klisé.) A film sekélyes és primitíven beteges jellegéből adódva, már itt felmerül egy kósza gondolat, csak nem valami viszonya van az izomagyú Chad-nek a nővérével ?!?!?... a film végére kiderül, hogy DEBIZONYÁM!!! A lány egy ribi, aki lefekszik a párja főnökével, a karrierje és ezáltal az ő pénze érdekében és mivel nem talál magának jobb (macsó) szeretőt így az öccsével is. Szegény Todd-hoz pedig csak a pénzéért megy hozzá... (micsoda "ötletes" és "szellemes" fordulat.)

Aztán megjelenik Donny és felforgat mindent, ahogy ez egy ilyen filmbenlenni szokott. Innentől csak szemezgetnék a jelenetekből:

- Van benne egy nagymama, akiről már az elején sejthetjük, hogy valójában egy nimfomán sexistennő, csak az idő járt el felette, de Donny-t a, folyton kanos főhősünket ez nem egyáltalán fogja zavarni. (Sőt a mellékszereplőként felbukkanó Vanilla Ice-t sem).
- Donny pusztán suttyósága alapján annyira megkedvelteti magát egy elegáns kerti-party résztvevőivel, hogy egy szavára mindenki elindul baseballt játszani, beleértve a szerencsétlenkedő Todd-ot is. A film legnagyobb kliséje itt található: mindenki képes elkapni a labdát (lányok és még egy 2-3 éves gyerek is). Todd-ot pedig csúnyán eltalálja és kifekszik. (Ki hitte volna... most komolyan.)
- Egy könnyen türelmét vesztő, verekedő pap minden bizonnyal "jó humorforrás". Ez a pap az egyik ékes példája az erőltetett jellemű és önmagából kiforduló karaktereknek.
- Az erőltetett altesti humor legalja a filmben: miután Donny egész este a "nagymama" fotójára maszturbált, reggel Todd és a "nagymama" is összefogdossák a szanaszét hagyott, ragadós zsebkendőket. (Facepalm-díjas jelenetsor)
- Csapnak egy legénybúcsút egy lepukkant sztriptízbárban, ahol mindenki jól érzi magát. Todd, aki eddig végig elutasította apját, egy közösen átpiált este alatt mégis inkább megkedvelte őt. Külön szépsége a legénybúcsúnak, hogy Todd egy alig egy perces jelenetben beszél pár mondatot egy csinosabb lánnyal és megiszik vele 5 felest, ami eredetileg egy zenés-hőbörgős buli-montázs része. Majd a film legvégén egy röpke utalásnyi időre előkerül ez a lány... abban az értelemben, hogy a tetőtől talpig gátlásos Todd-nak nem lesznek többé gondjai a nőkkel.
- A film vége még tartogatott nekem egy arculcsapást, mivel egy egész jó kis poénnal zárta le a sztorit. De mivel a film egészében véve pocsék volt, így egy jobb poén a végén már csak arculcsapást jelentet számomra.

Talán mi lettünk túl válogatósak az idők során ... ?! Nem tudom.

A párommal már rég voltunk moziban, így szeptember első hetében jött az ötlet, hogy nézzünk meg valami filmet.
Internetre fel... Lássuk, mi megy ma (2012.09.09. vasárnap) a közeli mozikban.

Az akciófilmekért nem rajongunk, így "A Bourne hagyaték" eleve kilőve.
Lássuk mi van még:

Ted: "...ííísmered Tedet?!" Ez a kérdés ugrott be az Így jártam anyátokkal c. sorozatból. Erről a filmről annyit tudtam csak, amit a trailer alapján láttam. Vagyis egy beszélő, trógerkedő plüssmackó, aki egy átlagos pasi életébe hoz némi felfordulást. Hiába a Family Guy alkotójának műve, nem voltunk benne biztosak, hogy nem csak unalmas fingós-hányós, füvezős-piálós, poénokkal lesz tele a film. (Mellesleg felsejlett bennem a Paul c. film, ahol egy idegen lény bohóckodott hasonlóképp másfél órán keresztül).

Csingiling - A szárnyak titka 3D: Az még rendben van, hogy nem vagyunk annyira öregek, de "valamiért" mégsem éreztük magunkat célközönségnek.

Magic Mike: Nappal átlagember, éjjel pedig táncosfiú egy clubban. Majd találkozik egy fiatal sráccal, akiben tehetséget lát és idézem a teasert: "Mike a szárnyai alá veszi a 19 éves fiút, és bevezeti a tánc, a bulik, a csajozás és a laza pénzszerzés világába. Nem kell hozzá sok idő, és a klub legújabb alkalmazottja saját rajongókra tesz szert, így a nyár sok-sok szórakozást ígér." Én ebben csak elvesztegetett időt és kidobott pénzt látok.

Prometheus: Mivel aznap még utaznunk kellett, sajnos nem fért volna bele az időnkbe, pedig ez a film felkeltette az érdeklődésemet, meg fogom nézni valamikor.

Merida a bátor: Talán megnézzük, de biztos nem moziban! Napjainkban sok számítógépes-animációs, 3d-s mese kering. Praktikus, mert kiváltja az élő szereplőket, a forgatásokat...stb. De sajnos egyre inkább telis-tele vannak sablonszerű történetekkel, előre látható fordulatokkal és unalmas klisékkel. Meridánál az első gondolatunk ez volt: "Ez a női Robin Hood?!"

Apa ég!: A trailerhez már volt szerencsém, amiből kiderül, hogy adott egy tisztességes és sikeres fiú, aki házasság előtt áll. És adott a fiú apja, aki kicsapongó, tróger életét éli és minden vágya, hogy ezt megoszthassa fiával is. És már szinte előttem van a film, ami csurig van a következő poénokkal: pisi-kaki, fingás-hányás, füves-piás lazulós...stb. Olyan elengedhetetlen jelenetekkel tarkítva, mint: egy elegáns fogadáson botrányos viselkedés... részegen magából bohócot csináló ember... cici-villantás váratlan (vagy inkább várt) helyzetekben. De persze a végén minden megoldódik és az egymástól távol álló felek tanulnak egymástól majd legvégül örök boldogság, ingyen sör és valami béna pop-zene zárja le a filmet. Adam Sandler pedig sajnos az utóbbi időkben nagyon is letette névjegyét ebben a műfajban, elég ha a Jack és Jill c. filmjére gondolunk. A film egyértelműen felejtős!

Madagaszkár 3: Vajon hány bőrt lehet lehúzni egy viszonylag sikeres meséről?! Az a szomorú, hogy már arra sem emlékszem, hogy a Madagaszkár 2-ben mi történt. (De az első részről mégis vannak emlékeim). A harmadik részben hőseink Európában kalandoznak egy vándorcirkusszal. Ebből azt szűröm le, hogy benne lesz Róma - Párizs - London. Talán néhány német-alföldi és alpesi tájkép és persze Spanyolország. A pingvinek pedig számomra túl erőltetett karakterek, főként, hogy már a Nickelodeon csatornán is van egy külön sorozatuk. Hiába a 3D, ezt is inkább otthon néznénk meg.

A sötét lovag - Felemelkedés: Nem vagyok egy Batman-fan, párom sem az, ennek ellenére ez a film lehet, hogy egész jó. Batman eddig sem volt vonzott a mozikba, de az új trilógiát egy szép napon meg fogom nézni.

Jégkorszak 4. - Vándorló kontinens: Na bumm... még egy rész a Jégkorszakból, ami ugyanabba a csapdába esett, mint a többi hasonló mese. Sok újdonságot nem mutat, de még képes bevonzani az embereket a mozikba, hogy az ne legyen bukta a film szempontjából. 3D ide, 3D oda, max. Motkány szimatoló orrlyukát tudom magam elé képzelni és egy gyengécske történetet. Szerintem ezt a folyamatot már csak azzal lehetne fokozni, ha a Jégkorszak 5. és a Madagaszkár 4. filmeket összevonnák és együtt parádéznának a mozivásznon.

Filmes élményekről a későbbiekben még fogok írni.

Először is szögezzük le: ilyen valóságshow huszárok, troll-celebek mindig is lesznek, akiket igyekeznek az ember képébe tolni a kereskedelmi médiában. Ebben a közegben néha az a jobb, ha az adott "celeb" minél idegesítőbb, hiszen egy negatív karakterrel is el lehet adni ezt azt. Pl.: bulvárlapokat, ha azon az adott bohóc neve szerepel nagy piros betűkkel, valamilyen "meghökkentő" kontextusban (általában kérdőjellel a végén). A bohócot nem pejoratíven értem, hanem úgy mint egy munkát. Ugyanis a bohócnak az a dolga, hogy érzelmeket csaljon elő a közönségből, akár szeretik őt, akár nem.

(A képek forrása: Cristofel - Kubai ritmus c. klipjéből lettek kigyűjtve. Példa arra, hogyan grimaszol egy XXI. bohóc.)

Akit ma górcső alá veszek, az Pittmann Cristofel. Nos, Cristofelről sokat nem lehet tudni, azon kívül, amit a médiában harsognak róla. Az pedig nem igazán érdekes, mivel általában csak arról szól, hogy hol látták, kivel látták és mit ivott mellé... bla bla bla. A Való Világ című műsorban szerepelt egy ideig, ahol nagyon ügyesen csinált magából bohócot. Cristofel nem más, mint egy eladható karakter, ami akár önerőből, akár segítséggel nagyon szépen fel lett építve. Persze a műsorban csak addig tartották bent, amíg az károsan nem hatott a nézettségre. De szereplése végével a karaktere megmaradt. Aztán kijött első videoklipje is. Erről nekem azonnal beugrott Johnny Gold, aki a tankönyvi példája a mai bulvármédia által felépített karaktereknek. A róla készült több részes sorozat szépen bemutatja, hogyan kerül felfedezésre egy ilyen média karakter és hogyan építik fel a személyiségét.

Ez a kis videó is remekül prezentálja azt a karaktert, amelyet egyébként a normál életben a normális emberek mélyen megvetnek. De kétségkívül van abban valami bájos, ahogy fél percig egy lakótelep parkjában óbégatva üzen egy másik hasonlóan jól kitalált "celeb" karakternek. Az üzenetet pedig némán nyomatékosítja a háttérben ácsorgó tömzsi, tréningruhás fickó karba tett kézzel. Nos, egy ilyen személyiséget mégis hogy a fenébe lehet eladni?!

Nem is olyan bonyolult. Cristofelnél már a Való Világos bemutatkozásakor is jól látható volt, hogy ez egy kitalált karakter. Folyton pörög, nagyszájú, igyekszik "jó fej" lenni, de sokszor csak megjátssza magát, ő egy igazi nőfaló, a nők kedvence, ő a "kubai macsó", fiatal, sportos és látszólag a társaság közepe, aki saját magáról egyenesen ezt gondolja, hogy a világegyetem közepe... stb, stb, stb. Vagyis olyan tulajdonságokkal van felruházva, ami miatt az átlag vagy irigyli vagy megveti őt. Hipp - hopp készen is van egy XXI. eleji irritáló karakter. A Való Világ műsorában egy ideig naponta lehetett látni, majd egyéb műsorok is foglalkoztak vele. Vagyis igyekeztek őt a köztudatba hozni. Azok akik irgylik, utálják...stb. könnyen harapnak eztán az olyan hírekre, ahol kárörvendeni lehet rajta, vagy még jobban irigyelni. Sajnos ilyen az emberi természet, a bulvármédia pedig ezt mesterien használja ki.
Szépen kialakul egy folyamat, amikor a bulvármagazinok címlapján nagy piros betűkkel megjelenik, hogy: "CRISTOFEL NEMI BETEGSÉGET KAPOTT?" vagy "CRISTOFEL A KOPASZODÁSSAL KÜZD!" ... stb.
Egy ilyen "hír" kapcsán lesz az országban jó néhány olyan ember, aki ezért megveszi az adott újságot egy kis kárörvendés reményében: "Lám, lám, jól megszívta a kis kö***g", "He-he, erre legyen nagy arcod!" Talán még maga Cristofel is így tenne, ha nem róla szólna egy ilyen cikk. 

Eladható továbbá ez az általános iskolás korosztálynak is, hiszen gyerekek lévén ők könnyen felfigyelnek egy egy harsány, vidám, számukra példaképszerű karakterre. És vannak akik 15-20 éves korukra sem "nőnek fel" és példaképként tisztelik a média által "legyártott celebet". Vagyis itt lenne az ideje, hogy a tanárok, szülők leüljenek beszélgetni a kisiskolás gyerekekkel és megbeszéljék velük, hogy nem baj ha bírjátok Cristofelt. De ő is csak egy jól kitalált bohóc egy nagy cirkuszban, amit kereskedelmi médiának hívnak.

Következtetés... az ilyen bohócokat felesleges éjjel nappal ócsárolni. Helyükön kell kezelni őket, ami pedig a "médianagycirkusz".

Nyilván senkinek sem kell különösebben bemutatni az egyik legnépszerűbb reggeli rádiós műsort, a Bumerángot. A műsort már 1999 kezdete óta Bochkor Gábor és Boros Lajos neve fémjelezte és most úgy néz ki, hogy ismét megszűnik. Habár Bochkor igyekszik megmenteni valahogy a produkciót, amiből egyébként a nagy páros másik tagja Boros Lajos éppen kilépni készül. Milyennek is láttam a Bumerángot?

1999-ben az akkori Sláger rádión indult a műsor mivel még iskolai éveimet töltöttem bőszen, így nem hallgattam őket, csak annyi tudtam a Bumerángról, hogy 2 lökött ember, sok marhaságot beszél minden reggel és ez egyre több embernek tetszik. (Nyáron pedig jobb dolgom is volt, mint rádiót hallgatni ;) ) Az évek teltek, népszerűségük egyre csak nőtt. Még egy zenei albumot is kiadtak:
A kép alapján Boros olyan mint egy komisz gyerek, Bochkor pedig úgy fest, mintha Bobby Ewing elment volna a Marlboro Man válogatásra.

De mivel a műsor kitartóan ment télen-nyáron, így munka mellett én is találkoztam a Bumeránggal. Ekkorra a Boros - Bochkor páros annyira népszerű lett, hogy addigra a hallgatók már Isteneknek nevezték őket. Nekem ez mindig is furcsa volt, mert annyira nem voltak jók, mint amekkora felhajtást csináltak maguk körül. De meg kell hagyni azt nagyon profin csinálták. Időnként tényleg egész viccesek voltak, de néha csak unalmasak és fárasztóak. De hát nincs ebben semmi baj, hisz lehet nekik is és nekem is jobb és rosszabb napom. De a műsorokból mindig az jött le, hogy ők minden áldott reggel ugyanolyan fényesen ragyognak, ami azért fura volt... de hát "Istenek" voltak vagy mi a szösz, bár én sosem éreztem azt az "Isteni" szikrát bennük.

Az adásokat jól felépítették, egyik hatalmas előnye az volt a műsornak, hogy kommunikáltak a hallgatókkal, naponta egyet-egyet felhívtak és sok beérkező SMS-t olvastak fel, de helyén kezelték az ostoba beszólásokat is. Sok esetben érdekes, mókás fő témákat választottak, amivel kapcsolatban beolvasták a hallgatók véleményeit is, ezen kívül sok visszatérő rovat is volt a Bumerángban. Én sosem voltam nagy rajongója a műsornak és nem hallgattam rendszeresen, de el kell ismerni, hogy néha tényleg egész jók voltak ott a mikrofon mögött. Leginkább az tetszett, amikor kreatív ötletekkel álltak elő. Viszont idővel nem volt nehéz észrevenni azt sem, hogy mekkora reklámözön tartozott hozzájuk. A reklámblokkokat egy hét után kívülről lehetett fújni. A műsorvezetők pedig kereskedelmi akcióban is részt vettek... de hát már csak ilyen ez a kereskedelmi rádiózás.

Boros Lajos a műsor alapján egy vidám, bohém, művészléleknek tűnt számomra. Hozzá hasonlóan talán a "legnormálisabb" Voga János volt. Bochkor Gábor képe már sokkal összetettebb: ő egy nagyvilági, nyárspolgárnak tűnt. Sokszor pökhendi módon leszólt olyan dolgokat is, amiket ő nem igazán értett. Mint pl.: egy sportriporter túlzott lelkesedését egy olimpiai aranyérem megszerzésekor. (Az ominózus felvétel). De becsületére legyen szólva később elismerte a hibáját és bocsánatot kért. Egyébként Bocsi néha tényleg úgy viselkedett mint valami tévedhetetlen "Isten", aki legalább két méterrel a hívei feje fölött jár és onnan osztja nekik az észt. Ez nem tetszett benne, de ő sem azért pofázott a mikrofonban reggelente, hogy az ízlésemnek állandóan megfeleljen.

2009-ben én is hallgattam, ahogyan saját magukat siratták a Sláger rádió megszűnése miatt, mivel erősen gyanús volt, hogy a Bumeráng is meg fog szűnni a rádióval együtt. Persze én sejtettem, hogy ez nem teljesen így lesz és a műsor átkerül majd az új rádióadóra... úgy is lett. (Egymással ellentétes érdekeltségű cégcsoportok párharca volt ez). Aztán Neo FM-en újraindult a Bumeráng, mintha mi sem történt volna. (Ezért aztán megérte akkoriban annyit picsogni). Arculatra szinte teljesen ugyanaz volt a rádióadó, mint elődje, a Sláger. Ebben az időszakban valahogy meguntam a műsort, pedig az mit sem változott. Bár az szembetűnő volt, hogy 2-3 naponta a Bumeráng szünetei alatt szinte állandóan ugyanazokat a számokat játszották. És talán az is közrejátszott, hogy a műsorban egy semmitmondó hír kapcsán felhívták Ganxta Zolee-t, aki aztán hosszú percekig istenítette Diego Maradonát... akkor valahogy nem éreztem magam célközönségnek. Most pedig kiderült, hogy a Neo FM rádió is kipurcant a pénzhiánytól és tetemes tartozásaitól. A stáb pedig felmondott. De mit is várunk egy olyan országban, ahol létezhet olyan "üzletember", akit aztán marhára nem érdekel, hogy sok ezer ember reggeli szórakozásának annyi. És én a Bumerángnak még csak nem is voltam nagy rajongója, így engem nagy veszteség nem ért, a lelkes hallgatókat viszont igen. Ha  viszont Boros Lajos kilép, onnantól már nem is szállna olyan jól az a Bumeráng.

A múlt szombaton nem szívesen mentem volna a belvárosba, mivel nagy volt ott a felfordulás. Ugyanis a homoszexuálisok és egyéb szexuális kisebbségek megtartották szokásos évi felvonulásukat. A rendőrök által jól lezárt többnyire üres utcákon, "természetesen" nem akárhol, mint a belvárosban. És persze idén is szép számmal várták őket az ellentüntetők, emiatt is kellett telekordonozni a Pesti utcákat.

Nem vitatom el, hogy évente egyszer vonulgassanak a melegek a városban, hisz miért ne tehetnék meg. Bár mint oly sok minden (valóságshow, celeb-tragikomédiák, tehetségmutogató sms szavazós műsorok... stb.) mind "nyugatról" jött el hazánkba ahogyan a melegfelvonulás (Pride) is. Sajnálatos hogy ezzel együtt Pesten (úgy általában az országban) még mindig nem jött divatba a tiszta és kulturált tömegközlekedés, a normálisabb közbiztonság és egy kicsit több jó modor, előzékenység, udvariasság, igényesség...stb. De legalább melegfelvonulás már van kb.: 17 éve.

Engem ebben az egészben nem maguk a melegek, sem pedig vonulásuk ténye nem zavar. (Mivel egy évben egyszer vonulnak egy kicsit, aztán jövő nyárig a kutya se hall felőlük semmit.) Ami viszont rettentően idegesítő az évről évre felvonuló LMBT szervezetekben az a parádéjukat megelőző folytonos sírás-picsogás. Például azért rinyálnak, mert az Országos mentőszolgálat nem akarja ingyen és bérmentve biztosítani ennek a szexuális kisebbségnek magánrendezvényét. A rendőrség évről évre más útvonalon szeretné biztosítani a felvonulásukat, ami talán nekik is olcsóbb lenne. De persze ilyenkor jön a másik menetrend szerinti rinyálás: "NEKÜNK JOGAINK VANNAK ÉS KÉSZ! NE NYOMJANAK EL MINKET, SZEMÉT BELÜGYMINISZTÉRIUM!" És nagy általánosságban ilyenkor elkezdik sajnáltatni magukat, hogy ők a:

• szegény
• üldözött
• elnyomott
• jogaikban korlátolt
• meghurcolt
• előítéletekkel küzdő kisebbség

De persze ők majd a vonuláson jól megmutatják, ahogy ezt a kampányvideójukban is hirdetik. Jól megmutatják... de mit is?!?!? Igen... pont azt, hogy mennyire tudnak dacosan hisztizni, minden őket érő apróságon. A rinyálás közben pedig ugyanazokat az üres frázisokat pufogtatják időről időre: "Ez a homofób társadalom nem fogad el minket, pedig demokrácia van és egyenlő jogokat akarunk, mert mi egy elnyomott kisebbség vagyunk... stb". Mindezek tükrében a felvonulásban tevékenyen részt vevő szervezetek ugyanolyan egysejtű szinten gondolkodnak, mint az ő ellenük oly hevesen tüntető tulokhorda. Ők állandóan azt hangoztatják, hogy "A mocskos buzik befertőzik a várost meg a' egész óószágot és ez is a zsidók hibája!" Könnyen beláthatjuk, hogy a barikád mindkét oldalán ugyanaz a rinyálás megy csak más mögöttes tartalommal.

Valamelyik évben az ellentüntetőket a rendőrök teljesen körülzárták a vonulás alatt, majd könnygázzal oszlatták őket... számíthattak rá, így jártak. De sajnálatos módon az elzárt területre több ártatlan turista és egyszerű járókelő is betévedt, hisz nem tudhatták, hogy a melegfelvonulás miatt nemsokára úgy lezárja a tüntetők intelligenciájával vetekedő rendőrség a területet, hogy onnan senkit sem engednek ki hosszú percekig. És persze az ártatlanoknak is jutott a könnygázból jócskán... és volt olyan is, aki csak haza szeretett volna menni, de a kordonokon keresztül nem tudott... mert ugye biztosítani kell a homoszexuálisok vonulási jogát.

Így a melegek elég nehezen fogják magukat elfogadtatni a társadalommal. És itt ráadásul egy olyan társadalomról beszélünk, ahol az egyszerű dolgozóknak (pl.: bolti eladók, pénztárosok, építőmunkások...stb.) jogai is csúnyán sérülnek. (Rengeteg írás van ezekről ITT) Nem beszélve a rendőrökről, akik félve lőnek egy menekülő bűnöző után, mert a lövés után azt kell kivizsgálni, hogy jogszerűen használta e fegyverét vagy sem. (A bűnöző pedig ilyenen nem dilemmázik ha gyilkolni támad kedve). A tanárokat a diákok szóban és fizikailag is bánthatják, megfenyegethetik ha megbuktatja, vagy intőt ad neki teljesen jogosan. NESZE NEKED EMBERI JOGOK! Hányszor haladunk el olyan panelház mellett, ahol hétvégén is hangosan üvölt a zene valamelyik lakásból, pedig másoknak JOGUK VAN pihenni. Ez egy ilyen egymással szemben is teljesen lenéző, egymásba is jó nagyot rúgó, egymást meg nem értő társadalom. Ráadásul a politika már a fene tudja hány évtizede csak pofánkba hazudik...

És akkor itt jönnek a szexuális kisebbségek, akik egy ilyen frusztrált társadalomban akarják kiharcolni a SAJÁT jogaikat. Aztán csodálkoznak, hogy bevadult ellentüntetők szidják őket a belvárosban.

1. Könnyebbé tenné elfogadottságukat ha a melegek nem csak folyton a saját kisebbségi jogaikért rinyálnának, hanem kiállnának más nem homoszexuális átlag emberekért is... furcsa lenne eleinte, de hosszabb távon többet használna.

2.A kompromisszumra való hajlam is segítene a helyzeten. Ha a következő néhány évben nem a belvárosban parádéznának hanem valamelyik külső kerületben, az a rendőrság dolgát is megkönnyítené. Kevésbé kéne szigorúan biztosítani a területet, kevesebb lenne az ellentüntető is, ők is nagyobb biztonságban lennének és a környéken lakókat sem zavarná a sok lezárt utca.

3.Egymás elfogadása azt is jelenti, hogy elfogadom azt, hogy nem mindenki egyformán nyitott és elfogadó a szokásaiktól eltérő dolgokra. Fel kell mérni, hogy ezen az alapvetően káros társadalmi állapotokon hogyan lehet ésszerűen javítani. Folytonos rinyálással és melldöngetéssel csak az ellenkezőjét lehet kiváltani a kívánt célnak.

... én legszívesebben a józan észért szerveznék egy hatalmas felvonulást.

Az előző postomat egészíteném ki azzal a jelenséggel, ami tv-s tehetségkutatóknak ma már az egyik
legérdekesebb részévé vált. Ez a beválogatás. Itt mutathatják meg azok a tudásukat egy 4 tagú zsűri előtt, akik életük megváltását a " magasságos médiától" várják. Nem tartom kizártnak, hogy a tehetségesebbeket már a műsor előtt megkeresték a csatorna képviselői egy szerződéssel, hogy "produkáld magad nekünk tehetségkutató műsorunkban "x" adáson keresztül és akár még egy lemez szerződésre is jó leszel valakinél.
Vagyis ha én műsorigazgató lennék, nem bíznám a véletlenre, hogy idén vajon milyen lesz a termés azokból, akik az utcáról a színpadra tódulnak. Így én előre megkeresnék pár ügyes embert, hogy biztosan hozza az elvárt szintet. Ők pedig azt a látszatot keltik a műsorban, hogy csak úgy belecsöppentek a semmiből a rivaldafénybe.

Na de a beválogató műsor nem is róluk híresült el hanem a trollokról. Mert úgy látszik, trollok nem csak fórumokon, chatszobákban és a facebook kommentek közt léteznek, hanem ha alkalmuk nyílik rá, akkor a tv-be is betolják az arcukat. A kereskedelmi csatornák pedig egy ideje rájöttek arra, hogy a trollok is eladhatók, mivel negatív érzelmeket váltanak ki az emberekből. Vagy csak röhögünk rajtuk, mert olyan szánalmasak.

Az igazi troll-faktor

Ezek a balfékek önismeret és ego-kontroll hiányában, szerencsétlenkednek egyet a színpadon, amit csodálkozó tekintettel hagynak el. Közben azon siránkoznak, hogy "Hát az én falumban mindenki szereti ahogy énekelek!" Vagy pedig: "Anyám szerint tehetséges vagyok!"
De léteznek olyanok is akik tudják, hogy képesek akkora marhaságot csinálni amit ezek a színvonaltól elrugaszkodott kereskedelmi tv csatornák leadnak majd főműsoridőben is. És otthon, vagy a kollégiumban örülnek a haverokkal együtt, hogy "Igen, megcsináltuk, baromkodtunk a tv-ben!"
A trollokkal tarkított felvezetők nélkül hamar unalomba is fulladna egy ilyen műsor. és nem adnának kellő kontrasztot a valóban tehetséges előadóknak, mikor az aranytorkú énekest egy kappanhangú után vágnak be. (Így született a "bikicsunáj" , aki indirekt reklámot is keltett a műsornak.)

Gyanítom, hogy az ebben rejlő lehetőséget megérezte a nem túl színvonalas műsorairól ismert RTL Klub. És most először a folyton próbálkozó trollok egyike megkapta a csatorna kegyeit és tovább trollkodhat (azoknak akik erre egyáltalán kíváncsiak). De a negatív hős is hős, aki képes negatív érzéseket kelteni a bamba nézőkben, akik aztán irigykedve csámcsoghatnak majd rajta. (A média kiszolgálja őket is). És íme... Troll születik:

Dopeman (aki ezzel a stílussal vált ismertté), most biztos büszke lehet, hogy egy ilyen szerencsétlennek az alvilági rap stílusból annyi marad meg, hogy cefetül mocskosan kell beszélni. Most sokan azt gondolják, hogy a zsűri hülye mert továbbengedett egy ilyen színvonaltalan produkciót. De a zsűri is csak része a show-nak és ezt a trollt is csak a cirkusz kedvéért engedték tovább, mert a negatív hős talán még jobban megmozgatja az embereket, mint a pozitív példa. A paraszt üti a bástyát, a nézettség pedig üti a színvonalat... sakk matt!

A két fő kereskedelmi tv csatornán idén is van tehetségkutató, celebgyártó, táncolós-éneklős főműsor. A TV2-n a Megasztár már 6. évadnál tart. És az első 3 széria után már nagy meglepetéseket nem is tartogatott. Számomra már csak a válogatás része volt érdekes, ahol összegyűlik több ezer ember, aminek 50%-a szerencsevadász idióta. Ők azt gondolják, hogy a kocsmai karaoke gép elől egyenes út vezet a TV-s sztárság felé. Vagy csak senki nem merte nekik mondani, hogy nem tudnak énekelni. 20%-a az anyuci/apuci pici fia/lánya, akinek a drága szülei nem mondták meg, hogy nem lesz belőlük sztárénekes, sőt inkább biztatták őket. Hogy aztán főműsoridőben lebőgessék magukat a bányászbéka alá.

És kb.: 20%-a a jelentkezőknek tényleg tud énekelni, ami azt bizonyítja, hogy azért nem kevés embernek van szép hangja. Ezek után jön a képbe igazából a zsűri, aki még ezt a 20%-ot is megszűri. Innentől már ugyanaz megy, ami eddig is: "a TV-ben többnyire fiatal emberek szépen énekelnek". Ügyesen utánoznak le stílusokat előadókat. Pl.: a műsor szériájának elején unalomig énekelték a Máté Péter és Cserháti Zsuzsa dalokat. Presser Gábor híres "Nagy utazás" című dalát már éppen hogy indusrtial metal stílusban nem adták elő. Mivel nem követem figyelemmel a Megasztárt, így csak bele bele néztem, de annyit láttam, hogy ugyanilyen hangokat, arcokat lehet látni, hallani országszerte, világszerte. Összefoglalva: "a TV-ben szépen énekelnek". Az elemzést a másik műsorral folytatnám:

Csillag születik:
Ennél a műsornál magam sem tudom, hogy már hányadik sorozatnál járnak. (A Megasztárnál is csak onnan tudom, hogy legalább következetesen kiírják mögé, hogy ez a 6.) A Csillag születik műsorban nem csak énekelnek, hanem... (dobpergés)... táncolnak is. De a fő attrakciók itt ki is fújtak. (Anno volt erre a külön műsor "Megatánc" néven. A győztesekre emlékszik valaki egyáltalán?). A szépen éneklő fiatalok mellett itt bejön még néhány tánccsoport is, de a műsor ennél tovább nem megy. És mivel az önérzetes jelentkezők itt a válogatáson bármivel előállhatnak így ez a Megasztárnál is viccesebb. Mivel még több szerencsétlen van, akiknek kb.: 30%-a csak azért megy oda, mert tudja, hogy ha valami hatalmas ökörséggel áll elő, akkor legalább 10-50 másodpercen keresztül őket fogja mutatni a tv. Persze akadnak egyedi és érdekes tehetségek is, de az első néhány válogatás után ők is eltűnnek. Mikor kiválogatták, döntő résztvevőit, onnantól a szokott mederben folyik tovább a műsor: "a TV-ben szépen énekelnek" (és táncolnak)... a két fő színpadi produkció kipipálva.

A zsűri összeállítása már a műsorok előtt külön hercehurca volt a bulvármédiában. Úgy tűnik bevett szokássá vált, hogy a 4 tagú zsűribe berakjanak egy negatív karaktert, aki szinte folyton csak kritizálni tudja a fellépőket. Őket utálhatja a közönség, félhetnek tőlük a szereplők, de ne feledjük, ő is csak egy jól kitalált show elem a műsorban.

A döntőben szereplő fellépőkből igyekeznek jól eladható karaktereket csinálni. Ügyes bevágásokkal, jól elejtett félmondatokkal építik fel a szereplőt, hogy aztán az ének (tánc) tudása mellett sok sok emelt díjas SMS-sel szavazzon rá a közönség. Persze, senki sem tudja, hogy az sok SMS milyen arányban oszlik meg, ki kap többet. A csatorna az eredményeket kénye kedve szerint írhatja ki a képernyőre, hiszen az egyszeri SMS szavazó soha az életben nem fogja megtudni, hogy az ország másik végéből mennyien szavaztak egy adott előadóra. Így a TV csatorna könnyedén kimagyarázhatja a bundázás vádját. És gyanítom sokat kaszálnak az emelt díjas szavazatokból is.

A döntő szereplői pedig egyből a kereskedelmi média központjába kerülnek. Megtudhatjuk róluk, hogy pl.: "Nagy Roland egyszer rosszul lett a mákos lepénytől és lehányta a nagynénje piros cipellőjét". A verseny végeztével aztán kiadnak pár lemezt, karácsony előtt szinte kötelező jelleggel egy karácsonyi válogatást is, amin a sokadik megasztáros hangján is hallhatjuk a Csendes Éj-t. Koncertezgetnek itt ott, de ahogy jön a következő széria, máris a háttérbe kerülnek, esetleg beugranak még egy egy epizódszerepre. De a rivaldafényben csak is addig maradnak, amíg a nagy hatalmú tv csatorna vagy a manager fogja a kis kezüket. Azután mehetnek haknizni szalagavatókra, plázarendezvényekre és a falusi halászléfőző fesztiválokra. A lányoknak még meg van az a lehetőségük is, hogy levetkőzzenek a hörcsögös... izé ... nyuszis magazinnak. De a szinte már futószalagon érkező tehetséges előadók miatt mégis nagyon népszerű ez a fajta gálaműsor és aki nyomon szeretné követni a szereplők minden rezdülését, azt maximálisan kiszolgálja a média. De ha lehet, azért ész nélkül ne kezdjünk el sok sok SMS-t küldeni kedvencünkre, a legjobbakat úgy is felkarolják legalább addig, amíg rájuk nem lehet unni, vagy nem jön helyettük egy még jobb.

Én személy szerint egy hangszeres tehetségkutató versenyt látnék szívesen, ahol a fellépők modernebb, ismertebb zeneszámokat adnak elő kizárólag valamilyen hangszeren. De semmiképp sem énekelnek és táncolnak benne.

Remélem akinek kedve volt,  tüntetett egy jót a saját vérmérséklete és beállítottsága szerint és most már otthon piheni ki az előző nap fáradalmait. (Talán még a lengyel "vendégfideszesek" is :) ) Mindenki alaposan "Orbánozhatott" ki pozitív, ki negatív ételemben, de az tuti, hogy tegnap az ő nevétől voltak hangosak a belvárosi utcák. A vérmesebbek, akiknek (Orbán nem volt elég) még zsidóztak és náciztak is egy picit. De ez a bizonyos "afterparty" már nem az utcán, hanem a médiában folytatódik.

Mindegyik hírlap, facebook csoport, blog, tv csatorna a saját arculata és vérmérséklete szerint beszámol majd az eseményekről. Érdemes lesz megfigyelni ahogy az egyik oldal a másikat fitymálja, és "vica versa". Így a mai sajtótermékeket híradásokat nem is csak max. 50% szabad elhinni. Ma 2012-ben Magyarországon sajtószabadság van! (Furcsállom is, hogy vannak, akik ezért tüntetnek.) Minden politikai oldalnak legyen akár a legelvetemültebb, megvan a maga kis médiafelülete, akár újságok, akár rádiók, népszerűbbek (tehetősebbek) esetén TV csatornák formájában. Arról nem is beszélve, hogy mennyi internetes oldal, blog, facebook csoport közül válogathatunk.

És a mai sajtószabadság annyit tesz, mindenki szabadon azt írhat, szerkeszthet, amit a főnökük szerint szabad. Így megy ez mindegyik sajtóterméknél, lesz aki az egekig magasztalja majd a miniszterelnököt és lesz, aki a sárga földig hordja le.

Akár, akarjuk, akár nem. Akár szeretjük, akár nem. A politikai is részét képezi mindennapi kultúránknak. (Majd talán később erről is írok egy bejegyzést). Ma ismét eljött március 15. napja, ami eredetileg a magyarság egyik jelentős nemzeti eseményéhez köthető. A magyarok szabadsága akkoriban sokkal korlátoltabb volt, mint manapság, hiszen abban az időben már egy zászló kitűzése, kokárda feltűzése is forradalmi cselekedetnek számított. Akkor Pest Budán, nagyon elterjedt volt a német nyelv. És még sorolhatnám... Ma azokra emlékezünk, akik elindították ezt a sorsfordító folyamatot (Petőfi Sándor, Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Vasvári Pál, Irinyi János...stb.). Legalább is elvileg rájuk emlékezünk...

Mára viszont ezen a napon sokakból előbújik a politika ördöge és különböző világnézetű tüntetéseken, gyűléseken hőbörögnek. Közben kisajátítják maguknak a "Pesti Ifjak" 1848-as eszméit. Amikor megnéztem kik és miért fognak ma felvonulni, megállapítottam, hogy elég görcsös lesz ez az idei nemzeti ünnep is.

Íme az ünnep első "eseménye": "Diktátor, diktátor - Megzavarták a mohácsi polgármester ünnepi beszédét"   Erről beszélek... Bár én sem vagyok oda a mai magyar politikusokért. De az ilyen tuskók az ilyen akciókkal csak azt érik el, hogy magukat járatják le. Mikor elvezették a rendőrök, akkor is csak ennyire tellett tőle: "ez a demokrácia, ez a nemzeti együttműködés rendszere". Én is beszaladhatnék egy színházi előadás közepén a színpadra, majd eléneklem a Rózsaszín Pitbull punkzenekar egyik kevésbé mocskos dalát. Demokrácia van, megtehetem, nem igaz ?! De a demokrácia azért akkor sem egyelő a baromökörséggel! Ha az illetőnek annyira baja van a polgármesterrel, akkor miért nem intézi el vele négyszemközt?!

Na de lássuk mi a mai kínálat Pesten:
Egymillióan a sajtószabadságért tüntetés (milla): Szép dolog a sajtószabadság, de attól még nem lesz olcsóbb a benzin, az élelmiszerek és az emberek általános szellemi színvonala sem fog ugrásszerűen felszökni legalább egy picivel a nyugat-európai szint alá. Gondolom annyiról fog szólni az egész rendezvény, hogy:
A kormány rossz, Orbán, maga az ördög, sajtószabadságot, demokráciát, köztársaságot, meg hasonló magasztos és szépen hangzó eszméket követelnek a semmibe kiáltva. Valamiért Dopeman is úgy érzi, hogy velük együtt kell óbégatnia egyfajta kampányarcként. Elénekelnek majd pár Pa-Dö-Dö számot, hazamennek abban tudatban, hogy "jól megmutattuk a szemét fidesznek". A rendezvény gyakorlatilag a politikai húsosfazéktól távolabb lévő megmondóemberek helyezkedéséről szól, hogy majd jó magyar szokás szerint ha eljön az idő, akkor ők "jó időben, jó helyen" koslassanak.

A kormány lengyelekkel megtámogatott, indokolatlanul optimista hangvételű rendezvényen tart egy egész napos városnézést. A lengyel vendégeknek ez jó, mert kapnak egy kis látnivalót és részt vesznek egy hamisíthatatlan népnemzeti "fidesz-fiesztában". Aminek fénypontja természetesen Orbán Viktor lesz, aki biztos kemény tekintettel fogja elmondani, hogy a kormány úgy dacol az EU-IMF párossal szemben, mint ahogy Petőfiék tették ezt anno... no comment :P

A millások mellett meg fog jelenni egy kisebb csoport, akiknek bár szintén nem tetszik a kormány. De a sajtószabadság megmondóemberei által megvezetett sok száz ember mégis jobban piszkálja a csőrüket, ezért gyanítom "ünnepi duhajkodást" fognak tartani. Szomorú tény, hogy bár közös a cél (egy jobb, boldogabb ország), a kivitelezés módjában mégsem képesek a felek egymással tárgyalni és megegyezni (pedig volna miben az összes félnek). Ugye ismerős a helyzet... Így jobb híján "zsidóznak és náciznak" egy nagyot egymásra, talán még pár pofon is elcsattan, akkor a rendőrök sem maradnak munka nélkül.

Ott lesz még a belvárosban az egyre népszerűbb Jobbik is. A zászlóerdő mögül ők is Petőfi szellemét hívják segítségül. Mégpedig, úgy hogy "k***anyáznak" egy nagyot az EU-nak, IMF-nek és a többi általuk kevésbé kledvelt szervezetnek. Ahogy azt Petőfi tette a Mit beszél az német... c. versében. Talán kigyullad még egy EU zászló is. Meghallgatnak egy koncertet és másnap ők is találkozni fognak ugyanazzal a helyzettel, mint a többi kedves kis és nagycsoportos tüntető: a helyzet nem lett jobb, a mindenkit érintő problémák továbbra sem szűntek meg, a "politikai nagykutyák" holnaptól is elfogadnak bármilyen  7 számjegyű kenőpénzt. A megoldásról pedig mindenkinek megmarad a saját sziklaszilárd elképzelése, amiből egy betűt nem fog engedni.

Senkit nem akarok lebeszélni politikai nézeteiről és rendezvényeken való részvételről. De egy picit azért mindenki nézzen a szónokok és megmondóemberek szavai mögé is. És a rögeszméinken legalább egy picit lazítsunk, mert így ünneplés helyett marad a politikai görcsölés.

A Viasat 3-on esténként láthatjuk ezt a produkciót. Ha jól tudom, az oroszok és a csehek is magyarral egy időben forgatták ugyanazon a környéken ugyanezt a műsort. Úgy látszik a Közép és Kelet európai régió most érett meg ennek a befogadására. Mert gondolom az USA-ban, Angliában, Németországban, Hollandiában...satöbbiországban már rég túl vannak ezen is. Ez az a műsor, ami egyszerű is, meg nem is.

Egyszerű mert:

A szereplőkkel szemben nagyon szigorú az alapkövetelmény. Legyen fiatal, szép és ... hááát ... izé ... szép és fiatal is egyben. Gyanítom a csatorna először modell ügynökségeket keresett fel a szereplőválogatáshoz, vagy a modellügynökségek fotogén egyedei menetek a Viasat-hoz szerencsét próbálni. Ez mindegy is, átlagos testű embernek itt helye nincs. De ez valahol így is van rendjén, hisz a képernyőkön a "tökéletesség" a megszokott, ez vált kritériummá ezt lehet eladni. Hangsúlyozom, azoknak, akik vevők is erre. Egy asztmás irodista se akarjon szénbányász lenni és a tériszonyos se menjen pilótának. És nekem is bele kell törődnöm, hogy soha az életben nem leszek fotómodell vagy űrhajós. ;)  :D Az is érthető, hogy Magyar Tudományos Akadémia tagjai sem tolonganak egy ilyen műsorban, így nem kell feltétlenül fennakadni azon, hogy műsor szereplői néha csak ismerkednek az értelmes mondatokkal.

A különféle, bonyolult és rendkívül cizellált kiválasztási szűrők rendszerén (igazából fogalmam sincs hogy működik ez a valóságshow-ba bekerülés) átjutott játékosokat elküldik egy egzotikus helyre. Jelen esetben Mexikó nyugati partvidékére, ahol beköltöznek egy médiamesékből elővarázsolt, takaros kis villába. All inclusive ellátással, medencével és persze egy nagy adag tengerparttal. Itt a fiúknak és lányoknak nincs is más dolguk mint:
- Dekoratívnak lenni
- Párba állni, mert akinek nincs párja, a hétvégére, az búcsút inthet "meseországnak" és nem kaphatják meg a végén a nyereményt, ami egy átlag parlamenti képviselő 2-3 évi fizetése. (25 millió forint)
- Nagyokat bulizni, hogy legyen mit összevágni az alig egy órás műsor összefoglalóba. Ebbe beletartozik a részegen ordítva hányás és egymás szaporítószerveinek önfeledt felfedezése is. Hozzáteszem rengeteg ember álmodozik hasonló idilli állapotról. (Nem kell ezt csípőből elítélni.)

Ettől még lehetne nézni egy átlagos amerikai, unalomig ismételt csajozós-pasizós tini filmet is. De a műsor a következőktől bonyolódik:

Amikor nem a földi örömök mennek a képernyőn, akkor azt látni, hogy a szereplők egymás közt kettesben vagy kiscsoportosan vadul kombinálnak és furkálják a másikat. (Végül is ez a motorja annak, hogy ki esik ki és ki marad). Számomra viszont nagyon hamar elveszik a fonal, mikor 2-3 percenként újabb jeleneteket mutatnak más más szereplőkkel, akik végtelennek tűnő diskurzusba bonyolódnak arról, hogy éppen ki kivel van, kinek mi lehet terve, ki a szemét és ki a jófej. Amikor ez a műsor megy én pihenni szoktam és bevallom sokat nem is fogok fel belőle, csak annyit, hogy egymást emlegetik folyton. De a nevekhez tartozó arcok csak kevés százalékát tudom megjegyezni, Ebben persze segítenének a személyes interjúkról készített bevágások, de nekem még valahogy így is nehéz ráhangolódni erre a közegre.

Számomra ez is csak egy show a sok közül, így érthető, hogy nem mozgat meg bennem komolyabb érzelmeket. Akik szeretik az Éden Hotelt, azok könnyebben eligazodnak a folyton cserélődő szereplők viszonyában. Akik szeretik ezt az "álomvilág reality" stílust egy nagy adag egymás elleni taktikus furkálódással nyakon öntve... nekik bátran ajánlom a műsort. A producerek gondoskodtak arról, hogy legyen benne kellő mennyiségű, váratlan fordulat. El kell ismerni, némelyik egészen ötletes. Vagy azoknak, akik csak a nyálukat csorgatnák pár dekoratív testre. (Bár azokkal rogyásig van a tv és az internet).

"Üdvözlehelletem!"

Videói nagy részében így köszön be Simon, az arc nélküli manus videóblogjában (vlogjában). Első bejegyzésem róla szól, mert megérdemli :) Egy interneten terjedő animációs sorozatról van szó, ami elég nagy népszerűségnek örvend a fiatalok (a korosztályom) körében.

Aki még nem ismerné: egy üres tekintetű alak, színes maszk alatt beszél és beszél és csak beszél. Ugyanezt csinálják a tanárok, a politikusok, az egyetemi professzorok, a papok és a "pénzügyi tanácsadók" is, akik mindenképp az emberre akarnak sózni valamilyen biztosítást. Csak éppen maszk nélkül, de az üres tekintet sokszor náluk is ott van. De akkor Simon mégis miben különbözik ezektől?

Rekedtes és mégis harsány hangon beszél, de ami különösen érdekessé teszi, az a választékos kifejezések használata. Látszik a készítőn, hogy nem a Teletubbies vagy valamelyik valóságshow epizódjain nevelkedett és kiváló szókinccsel büszkélkedhet. Ezalatt persze nem feltétlenül szépirodalmi frázisok pufogtatását kell érteni, mivel a kor szlengjét is gyakran használja. Nem veti meg a káromkodások használatát sem, de nem viszi túlzásba így még ezen a szinten simán elmegy "b" és "k" betűs kifejezés :) Mindehhez társul, hogy a kezeivel folyamatosan hadonászik, a maszk pedig kellő titokzatosságot kölcsönöz neki. A pörgős, rekedt-harsány beszéd, a választékos szókincs, a humoros megjegyzések összképe teszi szerethetővé és egyedivé ezt a karaktert. Hétköznapi, általános témákról, humoros történetekről beszél és ha maga a téma kissé gusztustalan is, azt mégis sikerül ezzel a figurával humorosan tálalni és így nem tűnik felesleges sz**cséplésnek. Legnagyobb érdeme, hogy veszi a fáradtságot arra, hogy a közönségével kialakítson egyfajta interaktív kapcsolatot. A neki elküldött kérdéseket az animációs videóknál egyszerűbb vlogbejegyzésekben válaszolja meg, gondosan ügyelve arra, hogy Simon karaktere egy fikarcnyit se veszítsen a stílusából.

Persze, ahogy bármilyen szellemi alkotást ezt is lehet utálni, nem szeretni. De mivel ez nem szól semmilyen társadalmi megosztást elősegítő témáról, így akik nincsenek oda érte, azok valószínűleg egy bezárják a böngésző ablakát, azzal mondattal, hogy  "ez hülyeség". Manapság egyébként is divatos a stand-up-comedy műfaj (állj ki és beszélj), úgyhogy ez a sorozat ezért is örvend nagy népszerűségnek a fiatalok körében. További sok sikert kívánok a készítőnek Pentz Tamásnak!