Egy korábbi postomban egy 2012-es átlagos őszi hét mozifilmjeit elemeztem látatlanban. Végül arra jutottam, hogy ezekért a filmekért nem is érdemes időt és pénzt áldozni.
Viszont utólag megnéztem Ted-et... és bár eleinte idegenkedtem ettől a plüssmackós vígjátéktól végül kellemeset csalódtam a filmben. Ami arról szól, hogy van egy kis srác, aki azt kívánja, hogy bárcsak életre kelne a karácsonyra kapott plüssmackója. És... tádááám... reggelre életre kelt. A srác időközben felnőtt és "Mark Wahlberg lett belőle" :) ... vagyis egy átlagos pasi egy átlagos munkával, átlagos élettel. Ted (az életre kelt plüssmackó!) viszont ott maradt a nyakán, folyton füvezik és osztja az észt. Nagyjából ennyi... de ennyit látatlanban is lehetett tudni a filmről.
Talán pont azért tetszett, mert azt vártam, hogy tele lesz kínosan erőltetett poénokkal, alpári ocsmányságokkal, mint ahogy sok ilyen jellegű vígjáték manapság. Ezzel szemben a film nem erőlteti a nézőre a humorát és néha még saját magán is gúnyolódik egy picit. A poénokat nagyrészt úgy tálalják, hogy vagy tetszik vagy nem. De ha nem jön be egy adott jelenet, akkor majd a következő... és így tovább. Nincsenek unalomig gyötört helyzetkomikumokra kiélezett szituációk. Bizonyos élethelyzetek pedig egész valóságosnak tűnnek. Ted-en még annyit vettem észre, hogy akkor a legnormálisabb, amikor be van szívva.
A történet viszont kissé sablonos, a főszereplő: Mark Wahlberg és Mila Kunis is hozzák a tőlük megszokott formájukat. Ősszegezve: A Ted nem egy nagy durranás, de érdemes megnézni, mert tényleg szórakoztató.
